„Paul von Hindenburg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Külső hivatkozások: clean up, replaced: {{Commons| → {{commonskat| AWB |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Amerika –> Amerikai Egyesült Államok |
||
43. sor:
Az [[I. világháború]] idején, [[1914]] augusztusában visszahívták katonai szolgálatra és [[Erich Ludendorff|Ludendorff]] tábornokkal együtt rábízták a [[Kelet-Poroszország|kelet-poroszországi]] haderő vezetését. Ludendorff stratégiai zsenialitásának köszönhetően a nagy [[Orosz Birodalom|orosz]] túlerővel szemben a Hindenburg vezetése alatt álló német hadsereg briliáns védekezési taktikát mutatott be. A [[Tannenbergi csata (1914)|tannenbergi csatában]] aratott győzelem Hindenburgot nemzeti hőssé tette és megbízták a keleti front főparancsnokságával. Itt erős befolyással rendelkezett az [[Osztrák–Magyar Monarchia|osztrák–magyar]] csapatok felett is. A [[II. mazuri tavaki csata|II. mazuri tavaki csatában]] elért győzelemnek köszönhetően már [[Kelet-Poroszország]] megmentőjének tartották. A mai történészek szerint azonban a kevésbé méltányolt [[Erich Ludendorff]] tevékenységének kiemelkedő szerepe volt Hindenburg győzelmeiben.<ref name="Életrajz 1" /><ref name="Életrajz 2" />
[[1916]] augusztusában [[Erich von Falkenhayn|Falkenhayn]] utódaként a német császári haderő főparancsnoka lett. A keleti front főparancsnokságát [[Lipót bajor királyi herceg|Lipót herceg tábornagy]] vette át tőle. Hindenburg tábornagy, [[Erich Ludendorff|Ludendorff]] vezérkari főnökkel együtt a [[Német Birodalom]] teljes gazdasági erejét a háború folytatására csoportosította. A [[nyugati front (I. világháború)|nyugati fronton]] sikerült megakadályoznia az [[antant]] előretörését és létrehozta az úgynevezett [[Hindenburg-vonal]]at. [[Románia hadba lépése (I. világháború)|Románia hadba lépésekor]] a német és osztrák-magyar hadseregnek sikerült gyors győzelmet aratni a román hadsereg felett. Az [[Orosz Birodalom]] [[1917]]-ben ugyancsak fel kellett adja a [[Német Birodalom]] elleni küzdelmet. Ennek ellenére a [[nyugati front (I. világháború)|nyugati front]] szárazföldi hadműveletei során nem sikerült döntést elérnie, ezért meghirdette a [[korlátlan tengeralattjáró-háború]]t. Célja az volt, hogy elvágja [[Anglia]] [[
Hindenburg személyesen felügyelte az [[1918]]-as [[tavaszi offenzíva (I. világháború)|tavaszi offenzívát]], mely majdnem sikerrel járt. Az amerikai részvétel azonban eldöntötte a háború kimenetelét. Hindenburgnak a nyugati fronton kis ideig sikerült megmentenie a német haderőt a vereségtől, de annak ténye rövidesen biztossá vált. [[II. Vilmos német császár]] lemondása után együttműködött a köztársasági kormánnyal. Ő irányította a német csapatok visszavonulását [[Franciaország]]ból és [[Belgium]]ból, valamint vezérkara segített megszervezni szocialista forradalmi megmozdulások leverését. A fenti feladatok befejezése után, [[1919]] júniusában ismét visszavonult az aktív katonai szolgálattól. A [[versailles-i békeszerződés]] alapján háborús bűnökkel akarták megvádolni, népszerűsége miatt azonban erre végül nem került sor.<ref name="Életrajz 1" /><ref name="Életrajz 2" />
| |||