Főmenü megnyitása

Módosítások

a
WPCleaner (v1.09) [080] Külső hivatkozás sortöréssel - [081] Azonos tartalmú <ref> - [086] Két zárójelbe tett külső hivatkozás (Fixed using WPM:E)
Az évszázad végének gazdasági válságához jelentősen hozzájárult e korszak számos gazdaságpolitikai és belpolitikai hibája. Argentínában [[Isabel Perón]] elnököt [[1976]]. [[március 24.|március 24-én]] egy katonai puccs elmozdította hivatalából. Az ezt követő [[katonai hunta|katonai diktatúra]] az úgynevezett átmenet ([[Spanyol nyelv|spanyolul:]]''Proceso de Reorganización Nacional'' Nemzeti Újjáépítés Folyamata) évei 1976–1981 között [[Jorge Videla]] tábornok vezénylete mellett történt. Ő és katonai kormányzata a három számjegyű infláció megfékezését és a súlyos költségvetési deficit leszorítását nem tudta elérni. Az általuk meghozott megszorító intézkedések során befagyasztották a béreket és utat engedtek a külföldi tőke és áruimport előtt. A külföld felé nyitás azt eredményezte, hogy a beáramló olcsóbb áruk miatt tönkrement az argentin ipar nagy része. További végzetes gazdasági lépés volt a [[Falkland-szigeteki háború]] és annak megvívásához felvett hitel. A háború elvesztése után [[1983]]-ban a [[demokrácia]] ugyan megszilárdult és a politikai instabilitást is átvészelte az ország, de 1982-re a katonai hunta kormányzásának végén az államadósság már elérte a 44 milliárd dollárt.<ref>{{opcit|n=Klein Hajnalka |c= |k= |f= |sz=|o=20}}</ref> A gazdasági labilitás, a magas infláció és az ennek eredményeként életre hívott megszorító takarékossági programok azonban tovább éltek, mint például az ''Austral Terv'' (Argentína korábbi pénzneme az [[Argentin austral|austral]] volt), amely egészen 1991-ig folytatódott. Ekkor az ország pénzügyi stabilitásának megszilárdítása érdekében a kormányzat feladta a pénzügyi szuverenitás politikáját, és a [[Argentin peso|pesót]] 1:1 arányban az [[amerikai dollár]]hoz kötötte.
 
Ezzel a döntéssel az inflációt egy ideig meg tudták fékezni. Alig néhány év elteltével azonban megmutatkoztak a stabilizáló pénzügyi programnak a negatív hatásai is: az argentin termékek a világpiacon megdrágultak, és ez az ország versenyképességének romlásához vezetett, végeredményként e két tényező a külkereskedelmi egyenleget negatívvá tette, és jelentősen hozzájárult a külső eladósodás növekedéséhez.<ref name="Klein48">{{opcit|n=Klein Hajnalka |c= |k= |f= |sz=|o=48}}</ref> Bár a média [[Carlos Menem]] volt elnökben, [[Fernando de la Rúa]] és [[Domingo Cavallo]] gazdasági miniszter személyében, már korán „rátalált” a felelősökre, mégis a kialakuló válság létrejöttében több, összetettebb tényező hatása jelentkezett. Itt említhető meg a magas eladósodási ráta, a pesónak az amerikai dollárral szembeni túlértékeltsége, a környező [[Dél-Amerika országai|dél-amerikai országok]] válságainak hatásai, a pénzügyi rendszerrel szembeni bizalom hiánya és a gazdaság privatizációja.
 
=== Magas eladósodási ráta ===
1991-ben az ország pénzneme az austral volt. Az australt felváltó peso árfolyamát az akkori gazdasági miniszter, [[Domingo Cavallo]] hozzákötötte a dollárhoz. A rögzített átváltási árfolyam az austral esetében dolláronként {{szám|10000}}, illetve a peso esetében 1:1 volt. Ez az intézkedés előbb az infláció megfékezésében sikerre vezetett. Még a [[hiperinfláció]] idején, [[1989]]-ben egyik hónapról a másikra, az infláció háromjegyű értékeket mutatott. Az eredmény ellenére azért az évek közti inflációs index egy, illetve kétjegyű érték szintjén továbbra is megmaradt. Ez egyébként oda vezetett, hogy az argentin termékek a világpiacon megdrágultak, lévén, hogy a pesóban számított árak ugyanazok voltak dollárban is. Továbbá azért is, mert a béreket dollár értékű pesóban adva túlértékelt lett a munkaerő, és ezzel párhuzamosan az ország gazdasági teljesítőképessége gyengébb lett.
 
Mindez az [[1990-es évek]] második felében behozatali többlethez (a bérnövekedések révén nagyobb vásárlóerő állt hirtelenjében rendelkezésre a belpiacon), negatív külkereskedelmi mérleghez vezetett, melyet az 1:1 [[Középparitás|paritás]] kényszere folytán ki kellett egyenlíteni (jegybanki intervenció: peso vársárlása dollárért), mégpedig újabb adósságok felhalmozásával.<ref>{{opcit|n=Klein Hajnalka |cname="Klein48" |k= |f= |sz=|o=48}}</ref>
 
Mai kritikák szerint Argentínában – még 1998 előtt – a merev 1:1 paritást fel kellett volna váltania egy rugalmas cserearánynak, a fizetőeszköz lebegtetésének, így a válság talán nem járt volna olyan brutális következményekkel. A merev cserearány negatív hatását csak fokozta az 1990-es évek végére megerősödött dollár.<ref group="j">Ehhez a kritikához lásd még {{cite web| url = http://www.joaquinpi.com/lavezzolo.pdf| title = El lado oscuro de la globalización: causas de la crísis económica en Argentina| accessdate= 2011-09-20| author = SEBASTIÁN LAVEZZOLO| year = 2003| format = PDF| pages = 3| language = spanyol}}</ref>
 
=== A pénzügyi rendszerrel szembeni bizalom hiánya ===
Az argentin gazdasági politika gyakori irányváltásai az ország népében bizalmatlanságot ébresztett. A banki ügyfelek bizalmát mérő mutató 1998–2001 között 20%-ot veszített értékéből.<ref> {{cite web| url = [http://www.econlink.com.ar/economia/tango/tango.shtml| title = La nueva crísis argentina| accessyear= 2011-09-20| author = García, María Laura| format = Shtml| language = spanyol}}</ref>
 
Ez végeredményét tekintve pánikhoz (tömeges dollárvásárlás és a tőke külföldre menekítése) vezetett. Az argentin nemzetgazdaság iránti nemzetközi bizalom is látványosan csökkent. A [[országkockázat]]i felár , amely az ország államkötvényeinek az [[Amerikai Egyesült Államok]] standard kamatlábához való viszonyát adja meg és a rating-ügynökségek besorolásától függ, 2000-től kezdődően állandóan növekedett, és 2001. október 10-étől kezdve 1916 ponton volt, azaz 19,16%-os többletkamatot jelentett, a világszerte mért legmagasabb értéket. Ennek nyomán Argentína előtt a külföldi tőkepiacok bezárták kapuikat, az állampapírjaikra nem volt kereslet, így a pénzpiacokon az ország nem kapott forrást, és ezzel a [[Nemzetközi Valutaalap]]tól függő helyzetbe került. Sőt 2002-ben ez a felár 6000 pont fölé nőtt, és csak 2005-ben enyhült a helyzet.<ref>{{cite web| url = http://www.globalizacion.org/crisispolitica/argentina/ArgentinaCronologiaCrisis.htm| title = Az argentin válság kronológiája| accessdate = 2011-09-20| language = spanyol}}</ref>
* ''A survey of Argentina.'' In: ''[[The Economist]].'' Economist Group, London 15. Juni 2004. {{ISSN|0013-0613}}
*Mario Rapaport: Historia, economica, politica y social de la Argentina 1880-2000, Edicione Macchi, 2000 Buenos Aires
*Sergio Pineda-Garcia: The Argentinian Crisis, Bogotá,2002, Los Andes University, Faculty of Economics, [[http://www.stern.nyu.edu/globalmacro/countries/argentina.html]]
* [http://www.swr.de/swr2/programm/sendungen/wissen/-/id=660374/nid=660374/did=1638014/1vrr4lk/index.html Argentinien - Drei Jahre nach dem Crash] SWR2, 2005
* [http://www.indec.gov.ar Argentinisches Statistikamt] (spanyolul és angolul)