„Manysik” változatai közötti eltérés

A '''manysik''' (saját nemzeti nevükön: manysz, mányszi, a [[zürjének]]nél: jögrajak (''jögra-nép''), a régi orosz évkönyvekben: jugri, a magyar krónikákban: joriani, orosz eredetű régies magyar elnevezéssel: [[vogulok]]) a magyarság legközelebbi nyelvrokonai, akik mintegy 6000-7000 főnyi számmal (a 40-es években: 6342) [[Szibéria]] nyugati részében az [[Urál (hegység)|Ural]] hegységből az [[Ob]] folyamig, s a [[Tavda]] folyótól dél felé a Szigváig, az É. sz. 58-66°, K. h. 76-85° közt, 210 000 km2 területen, keletre és északra a törzsrokon osztjákoktól, nyugatra a zürjénektől, délnyugatra és délre az oroszoktól, délkeletre a tatároktól környezve laknak s hat, egymástól határozottan különváló nyelvjáráson beszélnek. A vogulföldi falvak száma 247, ebből azonban csak 179 vogul, 14 osztják, 44 faluban eloroszosodtak a vogulok, 10-ből pedig kiköltöztek. A falu 2-3 házból áll, a legnagyobb sincs több 7 háznál. Az egész vogul föld lápos, mocsaras erdőségekből (fenyvesekből) áll, iram- és jávorszarvasokkal, medvével, farkassal, különböző szőrméjű rókával (van fekete és fehér), nyuszttal, nyesttel, evettel, hóddal, vidrával, aztán fajddal, császármadárral, sasokkal (a fekete sas neve turrej a. m. turul) stb. Hajdan sokkal nagyobb területet foglaltak el, a XVII. sz.-i Jugria (beleszámítva az osztjákok földjét is) {{szám|890000}} km2 volt, benne 46 kerített helységgel vagy várossal, melyben több mint 50 fejedelem uralkodott, az előkelők számára pedig abból következtethetünk, hogy egy ízben (1500.) az oroszok ezernél többet ejtettek közülük fogságba, ami a vogul-osztják nép ezen időbeli számát legalább is 80-100 ezernek mutatja. Az 1631-ikii [[himlő]] azonban elragadta az élők felét s ezt a csapást nem tudták kiheverni. A múlt század vége felé valami 40 000 osztják és 12 000 vogul volt s azóta ez a szám lassan apad, ma a két nép legfeljebb 35 000 főből áll.