„Ellenőrző összeg” változatai közötti eltérés

Egy hibavédelem értékelésekor az egyik szempont az elért biztonság, tehát az észrevétlen hiba valószínűsége, egy másik az ehhez szükséges redundancia mértéke. Ilyen szempontból az említett két módszer eléggé különböző. Az első módszerben 32 adatbit átviteléhez 64 bit kell, a redundancia 50%, és a blokkon belül két hiba észrevétlenül maradásának a feltétele az, hogy a második hiba pont "a hibás bittel szemben", az ismételt sorozat azonos számú helyén üssön be, ennek a valószínűsége 1/63, 1,6%. A második módszerben 32 adatbitet csak 40 biten közlünk, tehát 40/64 arányra csökken a valószínűsége annak, hogy egyáltalán hiba kerül az átvitelbe, hasonlóképp hogy két hiba is. Viszont ha két hiba üt be, akkor az 5×8-as jelblokkban (ld. később) 4/39, azaz 10,3% az észrevétlenül maradó hiba esélye (a vastagított számok), 8-szor nagyobb az előzőnél. A második módszer egyik tulajdonságban jobb, másikban rosszabb, pontosan ezért van több módszer, hogy kiválaszthassuk az adott helyzetre leginkább megfelelőt.