„Sextus Pompeius” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Neptunus –> Neptunus (latin isten)
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Cnaeus Domitius Ahenobarbus –> Cnaeus Domitius Ahenobarbus (Kr. e. 32)
16. sor:
A [[mutinai háború]]t követően a senatus Sextus Pompeiust tette meg a flotta főparancsnokává, azonban kinevezését Octavianus gyorsan visszavonatta, és a [[II. triumvirátus]] megalakulása után [[proscriptio|proskribálták]] a politikust. Ő azonban nem mondott le katonaságáról, és a hajóhad élén [[Kr. e. 43]] őszén megszállta [[Szicília|Szicíliát]]. A sziget a menekülő proskribáltak és a szökött rabszolgák paradicsoma lett. Pompeius flottája elég erős volt ahhoz, hogy gyakorlatilag blokád alá helyezze [[Itália|Itáliát]], ami a tömeges rabszolgaszökésekkel együtt katasztrofális csapást mért az élelemellátási helyzetre.
 
Sextus Pompeiusszal nem lehetett nem számolni. Hadereje túlzottan erős volt ahhoz, hogy háborúban győzzék le ([[Kr. e. 40]]-ben például [[Szardínia (Olaszország)|Szardíniát]] és [[Korzika|Korzikát]] is elfoglalta), a gabonaellátási helyzetet azonban muszáj volt orvosolni. Amikor a [[perusiai háború]] miatt feszültté vált a helyzet [[Marcus Antonius|Antonius]] és Octavianus között, az előbbi szövetkezett Pompeiusszal és az [[Jón-tenger]]t uraló [[Cnaeus Domitius Ahenobarbus (Kr. e. 32)|Cnaeus Domitius Ahenobarbusszal]]szal arra az esetre, ha háború törne ki közte és triumvir társa között. Ezt persze nem hagyhatta figyelmen kívül Octavianus sem, aki a leginkább érdekelt volt az itáliai helyzet rendezésében – ő is közeledett a szicíliai republikánusokhoz, és Kr. e. 40-[[Kr. e. 39|39]] telén feleségül vette Pompeius apósa, [[Lucius Scribonius Libo]] húgát, [[Scribonia|Scriboniát]].
 
Végül feltehetően a tömegek nyomására létrejött a megegyezés [[Kr. e. 38]]-ban. A puteoli, más néven [[misenumi egyezség]] értelmében Sextus Pompeiusnak fel kellett hagynia Itália blokádjával és a rabszolgák befogadásával, továbbá biztosítania kellett Róma gabonaellátását. Cserében felajánlották neki apja elkobzott birtokait, [[Achaea]] provinciát és a [[consul]]i hivatalt. A szerződésben egyúttal a proskribáltaknak amnesztiát, a Szicíliába menekült rabszolgáknak pedig szabadságot ígértek. Az egyezményt azonban egyik fél sem tartotta be, így nem csoda, hogy hamarosan kiújultak a konfliktusok.