Eleinte sikeresen folytatta apja politikáját. [[1030]]-ban megtámadta [[Szászország]]ot és felégette [[Hamburg]]ot, megelőzve ezzel [[II. Konrád német-római császár]]t, aki hasonló hadműveletet tervezett. A szász krónikások ezt írták: ''Mieszko hadainak átvonulása után a fű nem akart nőni''.
A szászországi rajtaütés után II. Mieszkot megverték [[Lausitz]]nál [[1031]] őszén. Ezzel egyidejűleg a csehek rajtaütöttek [[Morvaország]]on, és [[Ulrik cseh fejedelem|UlrichUlrik]] fia [[I. Břetiszláv cseh fejedelem|I. Břetiszláv]] megszerezte az uralmat Morvaország felett. Valószínűleg ekkor II. Mieszko szövetségese, [[I. István magyar király]] békét kötött a németekkel. Egyúttal [[Bezprym]] testvérével Ottóval megegyezve II. Konrád császárral és [[Bölcs Jaroszláv]] orosz fejedelemmel támadást szervezett Lengyelország ellen keletről az orosz hadsereg élén, rajtaütésük teljes sikerrel járt, II. Mieszko [[Csehország]]ba menekült, ahol UlrichUlrik elfogatta és megcsonkíttatta (kasztráltatta). Mieszko Vitéz Boleszláv minden hódítását elveszítette – a [[Cservieni városok]]at a [[Kijevi Rusz]], Lausitzot és [[Milsko]]t [[Németország]] szakította el. A trónt Vitéz Boleszláv fia, Bezprym akarta megszerezni, akit először egyházi pályára szántak. Mieszko [[Csehország]]ba ment. Rövidesen azonban Bezprym meghalt zavargások következtében és így Mieszko visszatérhetett az országba és visszajuthatott a hatalomba, azonban a császárnak be kellett hódolnia, és le kellett mondania a király címről. Egyúttal testvérének, Ottonnak és unokaöccsének, [[Dytryk]]nek önálló országrészt kellett adnia. Csak Otton halála és Dytryk eltávolítása után szerezte meg a teljes hatalmat.
A király élete végére megháborodott<ref name=uralkodok/>, halála után pedig [[Lengyelország]] gazdasági válságba és politikai káoszba süllyedt.<ref name=uralkodok/>
