„Pearl Jam” változatai közötti eltérés

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Dob –> Dob (hangszer)
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Amerika –> Amerikai Egyesült Államok)
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Dob –> Dob (hangszer))
}}
 
A '''Pearl Jam''' egy amerikai [[rock]]együttes, amely az [[1990-es évek]] elején [[Seattle]]-ben alakult. Az eredeti felállásban [[Eddie Vedder]] (ének), [[Jeff Ament]] ([[basszusgitár]]), [[Stone Gossard]] (ritmus[[gitár]]), [[Mike McCready]] (szólógitár) és [[Dave Krusen]] ([[Dob (hangszer)|dob]]) szerepeltek. Azóta a dobosok helyén több változás történt, jelenlegi és valószínűsíthetőleg végleges dobosuk ([[1998]] óta) az egykori [[Soundgarden]]-tag, [[Matt Cameron]]. Az utolsó két [[album]]on és az ezeket követő turnékon azonban új zenész is csatlakozott az ötösfogathoz: [[Boom Gaspar]], aki billentyűsként működik közre, ám hivatalosan nem számít zenekari tagnak.
 
Rögtön az első lemezükkel, az [[1991]]-es ''[[Ten]]''nel átütő sikert értek el. Az „[[alternatív rock]]-robbanásnak” is nevezett [[grunge]] népszerűvé válásában főszerepet játszottak a „seattle-i négyes” tagjaként (a [[Nirvana]], [[Soundgarden]] és [[Alice In Chains]] társaságában), ám a Pearl Jam az egyetlen ezek közül, amely a mai napig fennáll, és lemezeket készít. Világszerte hozzávetőlegesen 60 millió albumot adtak el, ebből 30 milliót az Egyesült Államokban.<ref>[http://riaa.com/goldandplatinumdata.php?table=tblTopArt Top Artists. RIAA.]</ref> Ezzel kiérdemelték „a ’90-es évek legnépszerűbb amerikai rockegyüttese”<ref name="Erlewine">{{cite web | url = http://wc07.allmusic.com/cg/amg.dll?p=amg&sql=11:aifqxqr5ldhe~T1 | title = Pearl Jam > Biography | accessdate=2007-06-22 | last = Erlewine | first = Stephen Thomas | work =[[Allmusic]]}}</ref> címet. Mindezt annak ellenére sikerült elérniük, hogy a második lemezük megjelenésétől kezdve bojkottálták a [[videoklip]]ek készítését, a lehető legtöbbször elkerülték az interjúadást, és az összes médiában való szereplést, sőt: pert indítottak a [[Ticketmaster]] koncertjegy-forgalmazó cég ellen, és ezalatt koncerteket sem adtak.<ref>{{cite web | url=http://www.ew.com/ew/article/0,,304203,00.html | title=The Brawls in Their Courts | accessdate=2007-09-03 | author=Gordinier, Jeff | publisher=''[[Entertainment Weekly]]'' | date=1994-10-28}}</ref>
[[Kép:Motherlovebone.jpg|thumb|right|160px|A Mother Love Bone együttes]]Elsőként [[Stone Gossard]] és [[Jeff Ament]] próbálták ki magukat a zeneiparban a ''Green River'' nevű együttesben. Ez azonban hamar feloszlott. A tagok egyik feléből a ''Mudhoney'', a másikból (''Stone Gossard'' és ''Jeff Ament'') a ''Mother Love Bone'' zenekarok alakultak. Az új együttes énekese, ''Andy Wood'' még a két stúdió[[album]] (''Apple'' és ''Shine'') megjelenése előtt [[heroin]]túladagolás következtében meghalt. Andy Wood emlékére egykori szobatársa, [[Chris Cornell]] ([[Soundgarden]], [[Audioslave]]) tervbe vette a ''[[Temple of the Dog]]'' albumot, amelyre a későbbi Pearl Jam-tagokkal játszotta fel a dalokat.
 
A gyász leteltével ''Ament'' és ''Gossard'' úgy döntöttek, folytatják az útjukat, tovább zenélnek, és nem adják fel, így aztán [[Mike McCready]]-vel kezdtek együtt jammelgetni, akit ''Gossard'' már régebbről ismert, és akivel később egy partin újra összetalálkozott. Eredményként egy demókazetta állt elő, amelyen [[dobDob (hangszer)|dobosként]]osként [[Matt Cameron]] (''Soundgarden'', [[1998]]-tól ''Pearl Jam'') működött közre. Ez a kazetta aztán ''Jack Irons'' (egy időben a [[Red Hot Chili Peppers]] dobosa) közvetítésével egy jó barátjánál, [[Eddie Vedder]]-nél kötött ki, aki akkoriban [[San Diego|San Diegóban]] élt.<ref>Wall, Mick. "Alive". ''Nirvana and the Story of Grunge''. ''Q'' p. 95</ref> ''Vedder'' nem volt ismeretlen a San Diegó-i [[zene]]világban. Előtte is több zenekarban játszott, többek között a ''Bad Radio''-ban.
 
Állítólag egy benzinkúti éjjeli műszakja alatt hallgatta meg a kazettát, majd a következő reggelen szörfözni ment, és a strandon megírta a dalszövegeket a kazettán levő zenére, felénekelte őket rá, és visszaküldte [[Seattle]]-be.<ref name="crowe">{{cite web | last = Crowe | first = Cameron | url = http://www.rollingstone.com/news/story/10560431/five_against_the_world | title = Five Against the World | work = [[Rolling Stone]] | date = 1993-10-28 | accessdate = 2007-06-23 }}</ref> Ezek később az ''[[Alive (Pearl Jam-dal)|Alive]]'', ''[[Once (Pearl Jam-dal)|Once]]'' ( a ''[[Ten]]'' [[album]]ról) és ''[[Footsteps (Pearl Jam-dal)|Footsteps]]'' ''([[Lost Dogs]])'' címeken jelentek meg. Eddie Vedder később egy „három részes mini[[opera (színmű)|opera]]”-ként írta le a dalokat. Az énekes [[hang]]jától és az [[energia|energiá]]tól, ami a dalokból sugárzott, Stone, Jeff és Mike olyan lelkesek lettek, hogy Veddert rögtön meghívták Seattle-be a dalok rögzítése céljából. A [[repülő]]út alatt az énekes megírt egy újabb dalszöveget is, a későbbi ''[[Black (Pearl Jam-dal)|Black]]''-ét.<ref name="crowe" />
Az együttes ezután sokat próbált, ennek eredményeként jelentős mennyiségű dal készült el. Ebben az időszakban állt össze a ''[[Temple of the Dog]]''-projekt is, amelyen Eddie Vedder a ''[[Hunger Strike]]'' című dalt együtt énekli [[Chris Cornell]]-lel, a ''[[Pushing Forward]]'' című dalban pedig vokálozik. Ezután a zenekar a ''Mookie Blaylock'' nevet vette fel, a [[New Jersey]] Nets egyik kosarasa után, akinek a száma a csapatban a 10-es volt (innen a debütáló album, a ''[[Ten]]'' címe). A végleges név – Eddie Vedder egy korai interjújában elmondottak alapján – az énekes [[indián]] származású ükanyjának, Pearlnek a nevéből keletkezett, aki értett egy hallucinogén hatású [[lekvár]] ''(„Jam”)'' készítéséhez.<ref name="rhrn">Neely, Kim. "Right Here, Right Now". ''Rolling Stone''. October 31, 1991.</ref> A történet hitelessége azonban erősen kétségbe vonható, mivel – bár „Pearl nagyi” tényleg létezhetett – a Vedder családnak nincsenek indián felmenői. Valószínűeg ez a rejtélyes történet csak egy anekdota, amit Vedder az együttes nevének eredetéről kitalált, hogy leszerelje a kíváncsi médiát. (a ''pearl'' angolul ''gyöngy''öt jelent, a ''jam'' pedig ''lekvár''t)
 
A zenekarnak ekkoriban azonban még szüksége volt egy [[dobDob (hangszer)|dobosra]]osra, mivel Jack Irons akkortájt az ''Eleven''ben játszott. Elsőként Dave Krusent találták, akit hamarosan Matt Chamberlain helyettesített. Mivel [[Jeff Ament]]nek és [[Stone Gossard]]nek még a ''Mother Love Bone''-os időkből megvoltak a kapcsolataik a Sonynál, hamarosan megjelenhetett az első album is, a már említett ''Ten''.
 
Eleinte az album nem örvendett túl nagy népszerűségnek, de a [[Nirvana]] ''[[Nevermind]]''-jának sikere, és a [[seattle]]-i együttesek iránti egyre növekvő kereslet által óriásit ugrottak az eladási mutatók. Napjainkig a ''Ten'' csak az [[USA]]-ban több mint tízmillió példányban kelt el.
=== Zenéjük a [[grunge]]-korszakban (1992–1994) ===
 
Az együttes nem sokkal később az új [[dobDob (hangszer)|dobossal]]ossal (a [[texas]]i Dave Abbruzzese) és a producer Brendan O'Briennel stúdióba vonult, hogy felvegyék második albumukat. A ''[[Vs.]]'' [[album]] a megjelenés hetében 950&nbsp;000 példányban kelt el csak az USA-ban, amivel egy éveken át megdöntetlen rekordot állított fel. Ez a tény majdnem a zenekar pályafutásának végét jelentette. Különösen Eddie Vedder szenvedett a hatalmas siker terhétől. Emiatt az együttes megpróbált a nyilvánosság elől visszavonulni, ami csak részben sikerült.
 
Mindössze egy évvel később, [[1994]]-ben megjelent a következő album, a ''[[Vitalogy]]''. Ez már egyértelműen megmutatta, hogy az együttes egy teljesen új irányt kezdett követni az előző két albumhoz képest. Miközben a CD-t még mindig nagyrészt rádióképes dalok töltötték meg, a ''Vitalogy'' mégis sokkal sötétebbre, nyersebbre és változatosabbra sikerült, mint a két korábbi lemez. Ez világosan mutatta, hogy az öt zenész képes még zenei fejlődésre, és ezzel elismerést vívott ki magának. A ''Vitalogy'' az eladásokban is sikeres lett: ötmillió példányban kelt el.
[[1997]] nyarát az együttes ismét stúdióban töltötte, és a következő lemezen, a ''[[Yield]]''en dolgozott. Az album már az [[1998]]. [[február 3.|február 3-ai]] megjelenését követő pár [[hónap]]ban háromszor jobban fogyott a sokkal nyugodtabb hangvételű elődnél, (ami [[zene]]ileg annyit tett, hogy a [[gitár]]ok újra erősen szólhattak). Azonban a listákon ez az album sem szerepelt sokáig. [[1992]] óta először új videóval jelentkeztek: a ''[[Do the Evolution (Pearl Jam-dal)|Do the Evolution]]'' animációs [[videoklip]]je apokaliptikus képet festve hívta fel a közönség figyelmét: ''Take care, death is not the answer…,'' a környezet elpusztítása pedig még kevésbé. A ''Yield'' elkészülését a ''[[Single Video Theory]]'' című [[DVD]] dokumentálja, mely még ugyanabban az évben megjelent.
 
Az [[1998]]-as turné után kiszálló Jack Irons helyett [[Matt Cameron]] ([[Soundgarden]]) került a [[dobDob (hangszer)|dobok]]ok mögé, aki eleinte csak ideiglenes dobosként játszott a ''Pearl Jam''-mel, azonban hamarosan állandó taggá vált. Az első stúdiófelvételét az eredetileg karácsonyi kislemezként a rajongóklub tagjai számára megjelent ''[[Last Kiss]]'' című dalnak (eredetileg Wayne Cochrane dala) a feldolgozásakor készítette a Pearl Jammel, amely később a [[koszovói háború]] áldozatainak családjait segélyező jótékonysági célból kiadott kislemez lett. Ez végül a zenekar legnagyobb kislemezsikerévé vált.
 
Ekkoriban tértek vissza a Ticketmasterrel kapcsolatban álló helyszínekre is, a koncertlátogató rajongók helyzetének megkönnyítése céljából,<ref>{{cite web | url=http://www.eonline.com/news/article/index.jsp?uuid=507492ee-4606-496e-93ae-4b69fb2d3ffa | title=Pearl Jam Yields to Ticketmaster | accessdate=2007-06-27 | author=Symonds, Jeff | publisher=[[E!|E! Online]] | date=1998-02-14}}</ref> és így a Pearl Jam [[1998]]-as turnéja hatalmas sikerré vált,<ref>Hinckley, David. "Vedder's Not Finished". ''[[New York Daily News]]''. August 10, 1999.</ref> teltházas koncerteket adtak ismét. A turné végeztével (melyen már végig [[Matt Cameron]] dobolt) az együttes megjelentette a ''[[Live on Two Legs]]'' című, élő felvételeket tartalmazó korongot.
* [[Mike McCready]] – [[gitár]]
* [[Stone Gossard]] – [[gitár]]
* [[Matt Cameron]] – [[Dob (hangszer)|dob]]
 
=== Korábbi tagok ===
117 228

szerkesztés