„Auguste Mariette” változatai közötti eltérés

 

Mariette kiküldői a [[kopt]] szövegekről hamar elfeledkeztek, amikor hírét vették, hogy a fiatalember felfedezte a híres Szerapeumot. [[I. Széthi]] sírja óta ez volt a legnagyszerűbb felfedezés, s Egyiptom számára pedig ez jelentette az első, meghatározó lépést az ásatás, a megmentés és a megőrzés nemzeti programja felé vezető úton. Mivel 1833-34-ben [[Lord Curzon]], 1839-ben pedig [[Henry Tattam]] alaposan kifosztotta a kopt egyház tartalékait [[Wadi Natrun]]ban, a pátriárka nem szívesen vált meg további értékes szövegektől, így Mariette a figyelmét az egyiptomi kiküldetésének másodlagos céljára, a fáraókori emlékek felkutatására fordíthatta.

Érdeklődése a Kairóban és [[Alexandria|Alexandriában]] megcsodált szfinxek kapcsán Szakkara felé fordult. Jól tudta, hogy [[Sztrabón]], az i.e. 1. századi görög szerző már tett említést a szfinxekkel szegélyezett, homokkal borított útról, amely a Szerapeumhoz, a szent Ápisz-bikák sírjához vezetett, s amelyet már számos expedíció - köztük [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte tábornok]]é is - hiába keresett. Mariette nyomban hozzáfogott az ásatáshoz, bár sietségében megfeledkezett a szükséges [[fermán]] (engedély) beszerzéséről. Nagy örömére sikerült feltárnia egy 200 méter hosszú kőutat, s annak mentén 121 szfinxet talált. Az út egyenesen egy Ápisz templomhoz vezetett, melyet [[I. Nektanebo]] építtetett.

1851. november 12-én, egy évvel a kutatások megkezdése után, végre sikerült behatolni a templom alatti katakombába. A három hónappal később tartott megnyitó előtt Mariette eltávolíttatta a sírból a legfontosabb leleteket, hogy megmentse azokat [[Abbasz pasa]], Egyiptom akkori uralkodója karmaiból, aki neheztelt rá, mert nem tartotta tiszteletben a formaságokat, nem kért fermánt.