„Bezi” változatai közötti eltérés

=== Nevének eredete ===

Bezi a nevét első megszállóiról, a [[besenyők]]ről kapta, amely a Bisseni, Bezi és Bessi elnevezésekből alakult ki a mai formájában.

Első írásos említése [[1481]]-ben történt, amikor Bezy Lőrinc utód nélkül halt meg; ezután a község területét Ráthibozeni Trinka János és felesége, valamint Poky Antal és Mihály örökölték. Egy évszázad múlva, [[1579]]-ben már Márffy László volt a legfőbb birtokos, aki bezáratta az evangélikusok iskoláját. Ezután a felekezeti ellentétek rendkívüli mértékben elmérgesedtek a faluban: az iskola bezárását követően 13 forint értékre becsülték fel az intézmény értékét. Ezt az ágostai egyháznak kellett volna adni, ők azonban nem fogadták el. Ezután a megyei közgyűlés a pénzt "jótékony célra való fordítás végett" a fehértói plébánosnak engedte át. Bezi következő birtokosa [[1592]]-ben Poky Ambrus Győr megyei alispán volt, aki a gróf [[Cseszneky család]]dal és több közbirtokossal osztozkodott a település földterületén. A [[17. század]] elején, méghozzá 1618-ban Pázmány Péter és Ferenc, majd 1650-ben GYULAJ alispán bírta a községet. Alig néhány évtized múlva, [[1680]] körül Bezerédj István [[Pápa (város)|pápa]]i kapitány és özv. Komáromy Jánosné Festetics Mária egymás közt felosztották Bezit. A falu a török alóli felszabaduló háborút alaposan megsínylette, [[1689]]-ben ugyanis a német katonaság porig rombolta. A [[18. század]]ban a földesurak és a jobbágyság között is kiéleződtek az ellentétek: [[1727]]-ben az akkor úrbéres jobbágyság aziránt tett panaszt a megyei közgyűlés előtt, hogy a földesurak az ő Eperjes nevű szabad pusztájukat elfoglalták. Az evangélikusok már ebben a században is használhattak harangot, ezt 1784-ben a továbbiakban is megengedték nekik. A lakosságszám közben növekedett; [[1729]]-ben még 23 jobbágy és 21 zsellércsalád lakta Bezit, [[1850]]-re már 222 katolikus, 435 evangélikus és 130 zsidó lakója volt. A század elején Bezi ( lsd. Magyarország vármegyéi és városai 1910-ben ) körjegyzőségi székhelyként működött, ekkor egyébként az Enessey, a Zmeskál, a Gyapay, a Horváth család osztozott a falun, de Benyovszky Pál, Szabó Kálmán és Mihályi Gyula is birtokosok voltak. Mihályi Gyula 1846-ban a faluhoz tartozó Péterháza pusztán úri lakot építtetett.