„A thermidori reakció” változatai közötti eltérés

[[Louis-Marie-Stanislas Fréron|Fréron]] adta ki a jelszavakat az aranyifjaknak, ahogy az általa vezetett csoportokat nevezték. Megkülönböztető jel gyanánt e fiatalemberek az általuk „áldozati”-nak nevezett módon vágták le a hajukat, vagyis jól berizsporoztatták, és összefonatták a tarkójukon, ellentétben a hazafiak hajviseletével, akik rövidre nyíratták, és nem rizsporoztatták a hajukat. Vendée vezetőit utánozva fekete galléros kabátokat viseltek, és már csak egy fehér kokárdára volt szükség ahhoz, hogy nyíltan is vállalják az ellenforradalmat. [[Fréron]] hadserege fanatikus fiatalemberekből állt, akik sohasem szenvedtek semmit, de a terror sajnálatra méltó áldozatainak tüntették fel magukat, s kijelentették, hogy kötelességük megbosszulni vérpadon elpusztult rokonaikat. E csoport a [[Tuileriák palotája|Tuileriák palotájának]] és a [[Tuileriák kertje|Tuileriák kertjének]] a felügyeletét tekintette feladatának, valamint A nép ébredése című dal éneklését, amelynek minden strófája halált kért az általuk terroristának nevezett republikánusok fejére. A refrén e szavakkal ért véget: „Nem menekülnek előlünk!” Szabadidejükben egy farandole-nak nevezett tánccal szórakoztak. Aki nem akart csatlakozni hozzájuk azt nyakon csípték, s bedobták a víztárolókba. Méltó győzelem egy ilyen hadsereg számára! Fréron csak a pártját változtatta meg, de nem a jellemét. A konventben azt követelte, hogy a párizsi Városházát rombolják le, mert Robespierre-nek menedéket adott. A Jakobinusok Klubját is le akarta bontatni”.

[[1794]] őszén megindult a terror leginkább kompromittált képviselőinek is a felelősségre vonása. [[Jean-Baptiste Carrier]]-t november 11-én tartóztatták le, törvényszék elé állították, és december 16-án lefejezték. [[1795]]. március 2-án letartóztattál BaréreBertrand Barère-t, [[Collot d’Herbois]]-t és [[Billaud Varenne]]-t. Május 7-én pedig kivégezték [[Antoine Quentin Fouquier-Tinville|Fouquier-Tinville]]-t.