„Temze-alagút” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Chelsea –> Chelsea (London)
33. sor:
Marc Isambard Brunel korszakos újítása az úgynevezett pajzselővájó, a mai modern [[fúrópajzs]]ok elődje volt, amelyet [[1818]]-ban szabadalmaztatott. A Temze-alagút építése során használt szerkezetet Henry Maudslay építette.<ref name="A5"/> Brunel saját bevallása szerint a berendezés elvét a [[hajóféreg|hajóférgek]] fafúrási technikájáról mintázta. <ref name="A3"> National Maritime Museum: {{cite web | url = http://www.nmm.ac.uk/server/show/conMediaFile.8437 | title = Letter from Sir Marc Isambard Brunel | accessdate = 2011-11-05}}</ref>
 
A pajzselővájó a következő módon működött: présekkel előretoltak egy fogazott, téglalap alakú acéllemezt, amely akkora volt, mint a későbbi alagút átmérője. A munkások ennek a berendezésnek a védelmében kivájták az alagutat, a kitermelt földet és kőzetet pedig a felszínre hordták. <ref name="A1b"> Origo: {{cite web | url = http://www.origo.hu/tudomany/20071214-a-4es-metro-furopajzsainak-tipusa-es-mukodese.html 1| title = A Duna alatt lesz a metrófúrás kritikus szakasza | accessdate = 2011-11-10}}</ref><ref name="TK">A technika krónikája: ''A Brunel-alagút átvezet a Temze alatt'', 228. oldal ISBN 963-7836-446</ref> Amikor a megfelelő méretűre vájták a kőzetet, a pajzsot újra előbbre nyomták. A falazó munkások közvetlenül a berendezés mögött dolgoztak. Az elővájó három emeleten elhelyezett 36 "cellából" állt, mindegyikben egy munkás dolgozhatott. A berendezést mindig csak 11 és fél centiméterrel, egy téglányival tolták előbbre.<ref name="A2"> IKBrunel: {{cite web | url = http://www.ikbrunel.org.uk/thames-tunnel | title = Thames Tunnel | accessdate = 2011-11-10}}</ref>
 
==Az alagútláz==
Miután a téglahengerbe leengedték a pajzsot, megkezdődhetett a munka. Brunel a próbafúrások alapján úgy számított, hogy szilárd [[agyag]]ban halad majd a berendezés, de kavics, homok és szennyezett víz ingatag elegyébe ütköztek, ami még veszélyesebbé tette a munkát. Az állandóan szivárgó víz megmérgezte az alagút levegőjét, és lázat, vakságot okozott; 1825 novemberében Marc Isambard Brunel is megbetegedett. [[1826]] áprilisában a rettentő körülmények miatt lemondott William Armstrong vezető mérnök, helyét a tervező alig húszéves fia vette át.<ref name="A5"/>