„Bonni dokumentáció” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Emigráció –> emigráns, emigráció (embercsoport) |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Erdei Ferenc –> Erdei Ferenc (szociológus) |
||
11. sor:
'''A kiutasítás''' című fejezet előbb a teljeskörű vagy részleges [[kitelepítés]] dilemmájáról ([[1945]]) szól, majd arról az ellentmondásról, hogy bár az [[1945]]. [[december 29.|december 29-i]] alaprendelet totális elűzést vett célba, a [[kitelepítés]]t végül mégis csupán részlegesen hajtották végre ([[1946]]-[[1948]]). Tételei a következőképpen foglalhatók össze:
Az [[Ideiglenes Nemzeti Kormány]] formailag elutasította a [[kollektív bűnösség]] elvének az alkalmazását. Ám a gyakorlatban nem tartotta magát ehhez a elutasításhoz - szögezi le a Bonni dokumentáció az [[emigráns]] ''Kertész István''ra hivatkozva: "Arról számol be, hogy [[Erdei Ferenc (szociológus)|Erdei Ferenc]] belügyminiszter [[1945]] májusában a kiutasítandó [[volksbund]]isták számát körülbelül 300 ezerre tette, míg a magyar kormány hivatalos jegyzékben 200-250 ezer németről szólt, akiket mint a hitlerizmus kiszolgálóit [[Magyarország]]ból ki kellene toloncolni. A magyar kormány ezzel csak azt bizonyította, hogy maga sem ragaszkodik a bűnösség személyre szóló megállapításához és, hogy a kiutasítással még más céljai is vannak, mint azok megbüntetése, akik a nemzeti-szocialista politika szolgálatába szegődtek.“
Theodor Schieder bizottsága rámutat, nem pusztán a jogszabályok teszik világossá, hogy a kiutasítás elsődleges célja nem a nácítlanítás volt, hanem a háborús felelősség áthárítása a német nemzetiségre. Ugyancsak erre utal ugyanis a magyar kormányok taktikus magatartása a [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság]]gal szemben. A magyar kormányok [[1945]]-ben egyrészt a [[kollektív bűnösség]] elvének az alkalmazását kívánták látszat-differenciálással elleplezni, másrészt szerettek volna nemzetközi felszólítást kapni a németek elűzésére. A [[Potsdami konferencia|potsdami megegyezés]] elűzésről szóló [[XIII. cikkely]]ét és az [[1945]]. [[november 20.|november 20-i]] elosztási tervezetet parancsként akarták értelmezni. Schieder kutatócsoportja mégsem vállalja, hogy eldöntse, [[Tildy Zoltán]] kormánya tudatában volt-e annak, hogy a [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság]] elnöke által novemberben közvetített számadat az 500 ezer főnyi kiutasítottról az [[USA]] megszállási övezetének a maximális felvételi kapacitását jelölte meg, s nem jelentett kötelezően teljesítendő nagyságrendet. Így nyitva hagyja a kérdést, hogy létezett-e a magyar [[emigráció (embercsoport)|emigráció]] által emlegetett [[Vorosilov]]-parancs, és inkább egy „meghatározott számról” ír.
| |||