„Tüzérség” változatai közötti eltérés

A [[Mongol Birodalom|mongolok]] átvették a technológiát a kínaiaktól és eredményesen használták hódításaik során. A [[14. század]] végén kínai lázadók szervezett tüzérséget és lovasságot állítottak fel, hogy a mongolokat elűzzék. Az újonnan hatalomra jutott [[Ming-dinasztia]] pedig már tüzérségi fegyverekre specializálódott katonai egységeket állított fel. Új típusú – főleg könnyű, kézben hordozható – ágyúkat is kifejlesztettek, melyekkel már sortüzet is le lehetett adni. Egy helyi lázadás leverésekor a Ming-hadsereg három sorban felállított [[muskéta|muskétás]] sortüzet alkalmazott, hogy az ellenséges, úgynevezett [[Elefánt-formáció]]t legyőzze. Az [[1593]]–[[1598]] között [[Korea (történelmi)|Koreában]] lezajlott [[Korea japán inváziója|japán invázió]] során a japán és kínai csapatok egyaránt használtak nehéztüzérségi eszközöket mind a tengeri, mind a szárazföldi harcokban.

 

 

Az ''[[ágyú]]'' szó megjelenése annak a kornak a kezdetét jelöli, amikortól a tüzérség specializált egységet jelölt és kerekekkel ellátott, állati vontatású eszközöket használt. A [[15. század]]ban megjelentek a mozgó tüzérségi csapatok és fegyverek, melyeket már nemcsak várak vagy városok ostromakor lehetett használni, hanem támogatást tudtak nyújtani a harcoló gyalogosegységeknek is. A cső méretének és tömegének csökkentését a fejlettebb fémmegmunkálás és lőporgyártási technológiák tették lehetővé. Az első valódi mozgó ágyút [[Zsizska János]]nak tulajdonítják, aki ökörvontatású ágyúit a [[huszita háborúk]]ban ([[1418]]–[[1424]]) vetette be. A [[muskéta|muskéták]] tökéletesedése azonban ezeket a még mindig igen nagy és nehéz ágyúkat kiszorította a csataterekről. A fejlődés ellenére lassúak és ormótlanok voltak, hamar el lehetett őket veszíteni egy gyors ellenséges előretörés esetén.