„Pécs ostroma (1541)” változatai közötti eltérés

A pécsi püspök [[Ezeki János]], [[1541]]. elején meghalt, s emberei [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] király hűségén maradtak. [[Fráter György]] azonban fontosnak ítélte Pécs városát, ami leendő menedékként szolgálhatna [[Izabella magyar királyné|Izabella királyné]]nak és a csecsemő [[II. János magyar király|János Zsigmond]]nak, ha a [[Habsburg Birodalom|Habsburg-sereg]] netán elfoglalná [[Buda|Budát]]. Izabella megfogadva György barát tanácsát, Athinayt küldte 300 katonával a vár elfoglalására. [[Kákonyi János]] várnagy azzal a feltétellel lett volna hajlandó átadni Pécset, ha Athinay kifizeti a várkatonák hónapok óta elmaradt zsoldját, de erre a deáknak nem volt pénze. Az egyik pécsi kannonok, aki Szapolyai pártján állt, cselt eszelt ki. Mivel fegyveres kísérettel jártak állandóan még misékre is. Ezt kihasználva próbálta a kannonok hatalmába keríteni a várat, de a csel végrehajtása utólag elmaradt, mert Athinay száz aranyforinttal megvesztegette a kapuőrség parancsnokát, [[Szucsina Ambrus]]t, aki megnyitotta a déli kaput és azon betódultak Athinay emberei. Kákonyi épp misét hallgatott a Szűz Mária Székesegyházban, mikor meghallotta a zajt. Gyorsan odasietett, remélve, hogy még ellenállásra rendezheti a katonáit, de hiába. Athinay azonban tisztességesen bánt vele és a pécsieknek sem lett bántódásuk.