„Gleb Jevgenyjevics Lozino-Lozinszkij” változatai közötti eltérés

 

Nemesi családban született Kijevben. Az akkori szokások szerint születésének pontos dátumát hivatalosan nem jegyezték be, Lozino-Lozinszkij az 1909. december 25-i dátumot tartotta születésnapjának. Később a család [[Kremencsuk]]ba költözött, ahol az apa ügyvédként dolgozott. A forradalmat követően ott végezte el az általános iskolát, melyet egyből a 7. osztályban kezdett. Ezután ipari iskolában tanult, ott esztergályos képesítést szerzett. 1926-ban felvették a [[Harkivi Műszaki Egyetem|Harkovi Műszaki és Gépipari Főiskolára]], ahol 1930-ban végzett és kapott gépészmérnöki oklevelet. Az egyetem után a [[Harkovi Turbinagyár]]ban (ma: Turboatom) dolgozott.

 

1932-ben átment a [[Harkivi Repülési Egyetem|Harkovi Repülési Főiskolára]], ahol a kísérleti labor mérnökeként dolgozott. Ott került közelebbi kapcsolatba a repüléssel. Részt vett az [[Arhip Mihajlovics Ljulka|Arhip Ljulka]] által 1937–1939 között a harkovi főiskolán tervezett és megépített első szovjet gázturbinás sugárhajtómű, az ''RTD–1'' fejlesztési munkálataiban. 1939-ben [[Leningrád]]ba költözött, ahol a kazánokkal és turbinákkal foglalkozó központi kutatóintézet munkatársa lett. Leningrádi tartózkodása idején Ljulkával együtt tovább dolgozott repülőgépmotorok és sugárhajtóművek tervein.

 

[[1941]]-ben lett az [[Artyom Ivanovics Mikojan|Artyom Mikojan]] vezette tervezőiroda munkatársa. Részt vett Mikojan mellett a korai szovjet sugárhajtású repülőgépek fejlesztésében. Elsősorban a repülőgépek hajtóműveiért volt felelős, de ő irányította több MiG-vadászrepülőgép sorozatgyártásának a megszervezését is. Fontos szerepet játszott a [[MiG–19]], a [[MiG–21]] és a [[MiG–25]] tervezésében és fejlesztésében.

 

Az [[1970-es évek]] elején Lozino-Lozinszkij Artyom Mikojan helyetteseként dolgozott az OKB–155 tervezőirodánál. [[1971]]-ben a [[MiG–31]] elfogó vadászrepülőgép fejlesztési programjának élére főkonstruktőrnek nevezték ki, [[1972]]-től pedig a [[MiG–29]] vadászrepülőgép fejlesztésében is részt vett.

 

Az amerikai [[Space Shuttle]] hatására a szovjet vezetés a Szpiral-program helyett az amerikaihoz hasonló űrsikló megvalósítását támogatta. Ezért [[1976]]-ban a Molnyija tervezőiroda, a Burevesztnyik tervezőiroda és a [[Vlagyimir Mihajlovics Mjasziscsev|Mjasziscsev]] vezetése alatt álló [[Kísérleti Gépgyár]] (EMZ) összevonásával létrehozták a [[NPO Molnyija|Molnyija Tudományos Termelési Egyesülést]] (NPO Molnyija), melynek vezetésével az űrrepülőgépek terén korábban már tapasztalatokat szerzett Lozino-Lozinszkijt bízták meg. Ő volt a vállalat vezérigazgatója és a főkonstruktőre. Lozinszkij a Space Shuttle-hoz hasonló űrrepülőgép, a későbbi [[Buran]] fejlesztését kezdte el. A rendszer másik fő elemét, az [[Enyergija]] hordozórakétát az [[NPO Enyergija]] vállalat fejlesztette.

 

Lozini-Lozinszkijt [[1950]]-ben és [[1952]]-ben Állami díjjal, [[1962]]-ben [[Lenin-rend]]del tüntették ki. 91 éves korában, 2001-ben halt meg.

 

{{források}}

 

*Konsztantyin Vaszilcsenko: ''Vidajuscsijszja konsztruktor – G. Je. Lozino-Lozinszkomu 90 let,'' in: Krilja Rogyini, 1999/12, p. 14. (oroszul)

 

*[http://www.buran.ru/htm/strloz.htm Újságcikkek Lozino-Lozinszkijről a Buran.ru-n (oroszul)]

*[http://epizodsspace.testpilot.ru/bibl/pervushin/loz-loz/loz.html Anton Pervusin: Krilatije korabli Lozino-Lozinkogo (oroszu)]