„Tűsarok” változatai közötti eltérés

Már a 19. század végén is jelen voltak viszonylag vékony magas sarkú lábbelik, amit számtalan fétis ábrázolás igazol. Szilárd fényképes bizonyítékot azonban először az 1940-es években találunk a párizsi sanzonénekesnő, [[Mistinguett]] fényképei formájában. Ezeket a cipőket Andre Perugia tervezte, aki 1906-ban kezdett el cipőtervezéssel foglalkozni. Nem valószínű, hogy ő találta volna fel a stilettót, viszont feltehetően ő az első bizonyítottan dokumentált tervezője a magas, vékony saroknak.{{forr}} Maga a stiletto szó a stylus, magyarul íróvessző, karcoló tű szóból alakult ki; először a New Statesman magazin írt róla ebben a jelentésben 1959-ben megjelent számában.{{forr}}

Magas sarkú cipőt férfi és női udvaroncok hordtak először. Bár sokan Roger Vivier vagy Manolo Blahnik számlájára írják a stiletto design feltalálását, ez valójában Kristin S. Wagner tervező érdeme. Először az 1950-es években vált népszerűvé a tűsarok,{{forr}} de elsöprő sikert a gyártási technológia fejlődésével aratott, amikor fémtörzzsel kezdték el gyártani az erősebb tartás végett a korábban használt fa, vagy még gyengébb anyagok helyett, és így a sarok átmérője egyre vékonyabbá válhatott.

Az idő múlásával a stiletto egyre inkább erotikus természetéről vált ismertéismertté, mint a magasságot fokozó jellegéről, hiszen a tűsarok [[fétis ]]tárgyként is elterjedt.{{forr}} Mint divattermék, a tűsarok népszerűsége állandó változáson ment keresztül. Az 1950-es évek elején igen népszerű cipő az 1960-as évek elején élte első fénykorát, amikor a cipő talpa is ugyanolyan vékonnyá vált, mint maga a tűsarok. A formatervezés élessége miatt ekkor már gyakran az egész cipőt „stiletto” néven emlegették, nemcsak a sarkát szinekdochén keresztül. Bár a tűsarkú a Beatles éra kezdetén hivatalosan eltűnt a divat világából, utcai viselet gyanánt megőrizte népszerűségét és a nők akkor sem voltak hajlandóak lemondani róla, amikor már nem lehetett beszerezni a hagyományos üzletekben. 1974 Manolo Blahnik újra divatba hozta a stiletto saját verzióját, amit „Needle”-nek, vagyis tűnek keresztelt el. Így a stiletto átvészelte az 1980-as, 90-es éveket, míg a 21. század elején igazi visszatérését ünnepelhette a divat világában is, amikor fiatal nők tömege elkezdte hordani annak érdekében, hogy feldobják irodai ruházatukat vagy nőiességet kölcsönözzenek hétköznapibb öltözéküknak, mint pl. a farmernek. A tűsarkút a [[femme fatale]] imázsához kötik és csábító kiegészítőként tartják számon.

Minden magas sarkú lábbeli természetellenes pózba kényszeríti a lábat, ami a csontvázrendszerben és izomzatban problémákat okozhat eltúlzott használat esetén. Ez alól a stiletto sem kivétel. Annak ellenére, hogy nem a legpraktikusabb lábbeli, népszerűsége törhetetlen. „Az emberek szerint a stiletto árt a lábnak, de jót tesz a léleknek. Melyik fontosabb?”, mondta Terry DeHavilland (angol cipőtervező).{{forr}} Egy modern, 21. századi nő ruhatárának ma már elengedhetetlen kelléke a stiletto.