„Ostenburg-Moravek Gyula” változatai közötti eltérés

a (→‎Források: Erdély-portál)
==Életpályája==
 
A [[Tanácsköztársaság]] bukása után Sopron csendőrparancsnoka. Őrnagyi rendfokozatot ért el. Tiszti különítményének tagjai ([[Kovarcz Emil]], [[Lehrer Árpád]], [[Megay László]], [[Soltész István]], [[Szakács Árpád]] és talán [[Baghy László]]) [[1920]]. [[február 17.|február 17-én]] meggyilkolták [[Somogyi Béla|Somogyi Bélá]]t és [[Bacsó Béla (újságíró)|Bacsó BélatBélát]], a [[Népszava]] munkatársait, mintegy figyelmeztetve ezzel a Horthyval szembenálló politikai erőket. 1920. március 1-jén a kormányzó választáskor a csapatai biztosították a „rendet” a [[Nemzetgyűlés]]ben. 1921. augusztus 28-án ő tagadta meg [[Sopron]] kiürítését, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a város végül Magyarország része maradhasson. A [[csendőr]]századainak segítségével a nyugat-magyarországi felkelés eredményeképp jött létre 1921. november 4-én a rövid életű [[Lajtabánság]]. A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20–23.) különítményével Sopronban állomásozott. [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] királyhoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. A „gárda vadászezred” elnevezést IV. Károly adományozta a csendőrzászlóaljnak [[1921]]. [[október 21.|október 21-én]]. A [[budaörsi csata]] után rövid ideig fogságban volt, majd 1921. október 25-én amnesztiában részesült. Végül nyugdíjazták, különítményét a gárda vadászezredet feloszlatták. [[1932]]-ben [[Prónay Pál]]lal közös vezetés alatt létrehozta a [[Magyar Országos Fasiszta Párt]]ot. Ez a párt az akkori kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött, majd beleolvadt egyéb párt-kezdeményekbe.
 
==Források==
Névtelen felhasználó