„1960-as Formula–1 argentin nagydíj” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a F1 és MotoGP nagydíjak kisbetűsítése az infoboxban is |
a F1 és MotoGP nagydíjak kisbetűsítése, lásd OH 225-226. |
||
7. sor:
| összes versenyszám = 10-ből
| dátum = február 7
| hivatalos elnevezés = VII. [[Formula–1
| helyszín = [[Autódromo Oscar Alfredo Gálvez]], [[Buenos Aires]], [[Argentína]]
| versenypálya hossza = 3,912
32. sor:
| harmadik csapat = [[Cooper Car Company|Cooper]]-[[Coventry Climax|Climax]]
}}
Az 1960-as [[Formula–1]]-es világbajnokság szezonnyitó futama az '''
== Futam ==
Mivel a brit farmotoros autók nagyon versenyképesek voltak az előző évben, a [[Scuderia Ferrari|Ferrari]] is elkezdett építeni egy ilyen autót, de az 1960-as évadot a régi Dino 246-osokkal kezdték. [[Colin Chapman]] már egy farmotoros autóval, a Lotus 18-assal indult az évadnyitó [[1960-as Formula–1
Buenos Airesben [[Stirling Moss]] állt a pole pozícióban [[Rob Walker Racing|Rob Walker]] [[Cooper Car Company|Cooperjével]]. Az időmérésen 1,6 másodperccel volt gyorsabb a második [[Innes Ireland]] [[Team Lotus|Lotusánál]]. Mellettük Graham Hill és [[Jo Bonnier]] BRM-je indult az első sorból. Ireland jó rajtjának köszönhetően átvette a vezetést, az első kör végén vezetett Bonnier, Graham Hill és [[Phil Hill]]l előtt, aki a második sorból indult Ferrarijával. Moss rosszul sikerült rajtja után nyolcadiknak esett vissza. A második körben Ireland megcsúszott, eközben Moss gyorsan zárkózott előre. Moss megelőzte [[Carlos Menditeguy]] Cooperjét, [[José Froilán González]] Ferrariját, [[Jack Brabham]] Cooperjét, Hill Ferrariját, Ireland megelőzése után pedig már harmadik volt. A 10. körben Moss megelőzte a második Graham Hillt, majd öt körrel később átvette a vezetést Bonniertől. A svéd a 21. körben sikeresen megelőzte Mosst, aki 15 körrel később ismét visszavette a vezetést. A 42. körben törött felfüggesztés miatt kiállt, Bonnier majdnem egy kör előnnyel vezette a mezőnyt ekkor. Irelandé lett a második hely, míg Graham Hill és Brabham kiesésével [[Bruce McLaren]] feljött a harmadik helyre. 12 körrel a leintés előtt Bonnier motorproblémával küzdött, Ireland pedig váltóproblémával küzdött, így visszacsúszott a mezőnyben. McLaren így az élre állt és győzött a Cooper T51-essel [[Cliff Allison]] Ferrarija előtt. Moss a harmadik helyen ért célba, mivel kiesése után átvette [[Maurice Trintignant]] autóját. A vezetőcsere miatt egyikük sem kapott pontot a verseny után.
| |||