„Logikai pozitivizmus” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Math (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Kope (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
A '''logikai pozitivizmus''', ''logikai empirizmus''' vagy '''neo-pozitivizmus''' (kb. 1920-1970) a [[20. század]]i [[filozófia]] egyik jelentős irányzata. Szoros összefüggésben van az ún. [[Bécsi Kör]]rel, de nem kizárólag Bécsi Körös filozófusokat neveznek logikai pozitivistának, lásd például [[Julius Ayer]], [[Hans Reichenbach]], [[Carl Hempel]] és bizonyos mértékig [[Bertrand Russell]]. Ugyanakkor a Bécsi Körnek volt olyan tagja, nevezetesen [[Kurt Gödel]], [[Willard Van Orman Quine]] aki nem mondható logikai pozitivistának. Legjelesebb képviselői a Bécsi Körből: [[Rudolf Carnap]], [[Otto Neurath]], [[Moritz Schlick]].
 
A különböző elnevezések különböző jegyeket, befolyásokat, örökségeket jeleznek. A logikai empirizmus tekinthető nagyjából a klasszikus [[empirizmus]] és a modern [[logika]] szintézisének, és ezzel a filozófia régi nagy vitájának egyfajta lezárását adja, ami a [[racionalisták]] és empiristák között folyt a megismerés alapjairól. Ugyanakkor a [[pozitivizmus]] a másik két megnevezésben jelöli azt az örökséget, amelyet a 19. század végi irányzattól kapott. A Bécsi Kör filozófiáját érdekes módon közvetlenül erősebben befolyásolta [[Ludwig Wittgenstein]] és [[Bertrand RusselRussell]] filozófiája, mint a klasszikus pozitivistáké. A neo-pozitivizmus elsősorban magyar területen, a másik két név külföldi irodalomban használatos.
 
A logikai empirizmus nézeteire jellemző volt a tudományos filozófia, a logikai analízis extenzív használata, a normatív (előíró) jellegú filozófia, a deskriptív (leíró) jellegű filozófia helyett. A pozitivizmus szó magában a tudomány pozitív lehetőségeire utal az életünk megjavításában. Az irányzat képviselői sokszor aktív tudósok is voltak, vagy (természet)tudományos örökséggel kerültek a filozófiába. A tudományfilozófián belül pedig jellemző volt a felfedezés és igazolás kontextusának megkülönböztetése, és az utóbbira fektetett hangsúly.