„British Racing Motors” változatai közötti eltérés

a
F1 és MotoGP nagydíjak kisbetűsítése, lásd OH 225-226.
a (clean up, replaced: {{commons| → {{commonskat| AWB)
a (F1 és MotoGP nagydíjak kisbetűsítése, lásd OH 225-226.)
| Motorok = BRM, [[Coventy-Climax|Climax]]
| Gumik = [[Dunlop]], [[Firestone]], [[Goodyear]]
| Első_verseny = {{Zászló|UK}} [[1951-es Formula–1 Britbrit Nagydíjnagydíj|1951-es Britbrit Nagydíjnagydíj]]
| Utolsó_verseny = {{Zászló|Olasz}} [[1977-es Formula–1 Olaszolasz Nagydíjnagydíj|1977-es Olaszolasz Nagydíjnagydíj]]
| Versenyek_száma = 197
| Kons_vb = 1 ([[F1 1962|1962]])
 
===1951-1957===
A csapat [[1950]]-ben debütált egy világbajnokság keretein kívül megrendezett versenyen, Silverstone-ban, de Raymond Sommer már a rajtnál kiesett. [[Reg Parnell]] ősszel majdnem megnyert egy nehéz versenyt Goodwoodban, a csapat azonban újból visszavonult továbbfejleszteni az autót. A BRM első világbajnoki versenyén, az [[1951-es Formula–1 Britbrit Nagydíjnagydíj]]on Reg Parnell ötkörös hátrányban az ötödik helyen végzett. Az [[F1 1952|1952]]-es és [[F1 1953|1953]]-as szezonokban [[Formula–2]]-es szabályok voltak érvényben, ezért a BRM felhagyott egy ilyen autó fejlesztésével, és csak néhány világbajnokságon kívüli versenyen vett részt. 1955-ben az új P25-tel tértek vissza. [[F1 1956|1956]]-ban és [[F1 1957|1957]]-ben [[Mike Hawthorn]], [[Tony Brooks]] és [[Ron Flockhart]] voltak a csapat pilótái, akik rajthoz állak néhány versenyen, de pontot nem szereztek.
 
===1958-1961===
[[Fájl:1962-08-05 Graham Hill, BRM - Hatzenbach (sw).jpg|left|thumb|240px|Graham Hill 1962-ben]]
Hosszú idő után [[F1 1958|1958]]-ban született meg az első siker: [[Harry Shell]] és [[Jean Beh]]ra a Hollandholland Nagydíjonnagydíjon a második illetve a harmadik helyen végzett illetve év végén a negyedik helyet szerezték meg a konstruktőri bajnokságban. Az 1959-es Hollandholland Nagydíjonnagydíjon Jo Bonnier megszerezte a brit csapat első győzelmét. [[F1 1960|1960]]-ban érkezett a BRM-hez a csapat legeredményesebb versenyzője, Graham Hill, de a sok műszaki hiba miatt nem sok siker jutott neki. [[F1 1961|1961]]-ben a csapatfőnök [[Alfred Owen]] eredményeket követelt és a csapat megszűnésével fenyegetőzött.
 
===1962===
===1970-1974===
[[Fájl:Marlboro - BRM P180 3-0 litre V12 - 1974.jpg|left|thumb|250px|Az 1974-es BRM P160E]]
Owen Alfred [[F1 1970|1970]]-ben átadta a csapat vezetését testvérének, [[Jean Stanley]]nek. Ekkor érkezett [[Tony Southgate]] fejlesztési vezetőnek illetve [[Pedro Rodríguez]] négy év után először a Belgabelga Nagydíjonnagydíjon versenyt nyert a BRM-nek. [[F1 1971|1971]]-ben [[Jo Siffert]] és [[Peter Gethin]] szintén egy-egy győzelmet aratott, ám Siffert az év végén, egy nem világbajnoki futamon, Brands Hatchben halálos balesetet szenvedett. Ő volt az egyetlen pilóta, aki egy BRM volánjánál halt meg. [[F1 1972|1972]]-ben érkezett a csapathoz [[Jean-Pierre Beltoise]], akinek sikerült Monacóban nyernie. Ez volt az utolsó BRM-futamgyőzelem a Formula–1-ben. [[F1 1973|1973]]-ban Beltoise és Clay Regazzoni mellett a fiatal Niki Lauda is a csapatnál versenyzett egy évig, akire [[Enzo Ferrari]] azonnal felfigyelt, és a későbbiekben két világbajnoki címet szerzett az olasz csapatnak. [[F1 1974|1974]]-ben a Dél-afrikai második helyezésnek köszönhetően a BRM a hetedik helyen végzett a pontversenyben.
 
===1975-1977===
117 228

szerkesztés