„Axel Gustafsson Oxenstierna” változatai közötti eltérés

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Lützeni csata –> Lützeni csata (1632)
a (r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ar:إكسل أكسنسترنا)
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Lützeni csata –> Lützeni csata (1632))
Előkelő arisztokrata család sarjaként született a történelmi [[Uppland]] régióban, [[Gustaf Gabrielsson Oxenstierna]] ([[1551]]–[[1597]]) udvari tanácsos és Barbro Bielke ([[1556]]–[[1624]]) gyermekeként. Fivéreivel – köztük a később szintén államférfivá váló [[Gabriel Gustafsson Oxenstierna|Gabriel Gustafsson Oxenstiernával]] ([[1587]]–[[1640]]) – együtt [[Németország|német]] egyetemeken, [[Rostock]]ban, [[Jéna|Jénában]] és [[Lutherstadt Wittenberg|Wittenbergben]] képezte magát. [[1602]]-ben [[IX. Károly svéd király|IX. Károly király]] udvarába került, kamarai tisztviselő lett, s szédítő gyorsasággal haladt felfelé a ranglétrán. [[1606]]-ban [[mecklenburg]]i diplomáciai szolgálatba osztották be, [[1609]]-ben pedig az uralkodó döntéseit segítő Királyi Tanács ''(Riksrådet)'' tagja lett.
 
[[1612]]. [[január 6.|január 6-án]] a kevéssel előbb, [[1611]] októberében trónra került tizenhét éves király, [[II. Gusztáv Adolf svéd király|II. Gusztáv Adolf]] kancellárjává ''(rikskansler)'' nevezte ki Oxenstiernát. A király legközelebbi munkatársaként a svéd arisztokrácia, az oligarchák érdekeit képviselte a korona előtt, s a gyakran távol lévő, háborúskodással elfoglalt király állandó helyettese lett. Oxenstierna haladó gondolkodású reformernek bizonyult, hatékonyabbá tette az udvari adminisztráció működését, és óvatos átalakításokba kezdett a svéd [[diplomácia]] területén is. [[1613]]. [[január 20.|január 20-án]] az ő iniciatívái alapján írták alá a legnagyobb riválissal, [[Dánia|Dániával]] a [[kalmari háború]]t lezáró [[knäredi béke|knäredi (vagy knærødi) békét]]. Ugyancsak teljhatalmú megbízottként járt el a svéd–[[Oroszország|orosz]] [[ingriai háború]]t lezáró [[sztolbovói béke]] [[1617]]. [[február 27.|február 27-ei]] aláírásakor, melynek következményeként Svédország a [[Ladoga-tó]]ig terjedő területeket szerzett. Érdemei elismeréseképpen II. Gusztáv Adolf [[1622]]-ben [[Livónia]], [[1626]]-ban pedig a frissében meghódított [[Porosz Hercegség|Poroszország]] kormányzójává tette hű emberét. Oxenstierna minden diplomáciai tehetségét latba vetette a [[Lengyel–Litván Perszonálunió]]val végül [[1629]]. [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] megkötött [[altmarki egyezmény]] tárgyalásai során, s ennek eredményeként Svédország megtarthatta Livóniát és a [[Visztula]] torkolata körüli poroszországi hódításait. [[1631]]-ben elkísérte a királyt [[németország]]i hadjáratára, amelynek célja a svéd sereg és a [[protestantizmus|protestáns]] német fejedelmek erőinek egyesítése, s ezzel a [[harmincéves háború]] megnyerése volt. Miután II. Gusztáv Adolf [[1632]]. [[november 16.|november 16-án]] elesett a [[lützeniLützeni csata (1632)|lützeni csatatéren]]téren, Oxenstierna fogta össze a svéd csapatokat, megelőzve ezzel a demoralizált hadsereg szétzüllését.
 
[[Fájl:Axel Oxenstierna.jpeg|balra|250px|bélyegkép|Axel Gustafsson Oxenstierna [[Michiel Jansz van Mierevelt]] festményén]]
117 228

szerkesztés