„Ruffy Péter” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Magyar Szó –> Magyar Szó (napilap, 1929–1937) |
|||
3. sor:
== Pályája ==
=== Brassó ===
Ruffy Péter az irodalmi rangú újságírás művelője; riporter és közíró. Pályáját a harmincas évek derekán kezdte. Két nagyváradi napilapnál ([[Magyar Szó (napilap, 1929–1937)|Magyar Szó]], [[Erdélyi Lapok (napilap)|Erdélyi Lapok]]) eltöltött "inaskodás" (1933–1934) után 1935-ben a fénykorát élő [[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapok]] fogadta munkatársul. A két háború közti erdélyi közéletnek ez a legdemokratikusabb, legnyitottabb szellemiségű lapja a kezdő újságíró számára állandó publikációs lehetőséget biztosított, s egyszersmind politikai s erkölcsi előiskolául szolgált. Ruffy maga majd félszázadnyi idő távolából "legértékesebb újságírói műhelyének" tartja, mert az egykori szerkesztőség légkörében sajátította el a hírlapírás mesterségbeli fogásait. A Brassói Lapok hasábjain megjelent tudósításai, riportjai, interjúi hiteles pillanatfelvételek a kisebbségi magyarság akkori léthelyzetéről. Kordokumentum-értékük vitathatatlan, újraolvasásuk mai szemmel nézve sem tanulságok nélküli.
=== Budapest ===
A második bécsi döntést ([[Bécsi döntések]]) követően a lap megszűnni kényszerült, nyomdáját szétrombolta a [[Vasgárda]], munkatársi közössége szétszóródott. Ruffy Péter 1940 őszén a pesti Újság című liberális laphoz került, ennek szerkesztőségében dolgozott a [[Németország|német]] megszállásig, amikor is a lapot betiltották. Erre az időszakra emlékezve írja: "Riportot írtam és publicisztikát, gyakran foglalkoztam erdélyi kérdésekkel is. S azt írtam meg, amiben hittem, amíg csak lehetett." Olykor valóban kivételes történelmi pillanatok tanúja, például 1947-ben [[Oroszvár]]on, a párizsi békeszerződést követő területátadásnál (Oroszvár, 1947), vagy 1954-ben, a baranyai [[Szabadszentkirály]]on. Ez utóbbi helységről írt riportja nemcsak azért figyelmet érdemlő, mert benne szociográfiai hitelességgel bizonyítja az ötvenes évek beszolgáltatási rendszerének tarthatatlanságát, hanem azért is, mert megfogalmazza a riporter-közíró [[ars poetica|ars poeticáját]]: "Az írás nem arra való, hogy játsszunk vele; ez arra való eszköz, hogy kimondjuk általa az igazat." Valóban, Ruffy Péter egész munkásságát áthatja az "igazat kimondani" szenvedélyes vágya.
| |||