„Lengyelország három felosztása” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: hy:Լեհաստանի բաժանումներ |
|||
29. sor:
A felosztásról szóló egyezményt 1772. február 19-én [[Bécs]]ben írták alá. Korábban, 1772. február 6-án kötött [[Porosz Királyság|Poroszország]] és [[Oroszország]] szerződést [[Szentpétervár]]ott. Augusztus elején az orosz, a porosz és az osztrák csapatok egyidejűleg bevonultak az Unióba, és a megállapodás szerint elfoglalták az egymás között felosztott tartományokat. 1772. augusztus 5-én kiáltványt bocsátottak ki. A Bari konföderáció leverésén megdöbbent országnak nem volt ereje, hogy tovább ellenálljon.
A Konföderáció hadserege, melynek végrehajtó bizottságát miután Ausztria csatlakozott a porosz-orosz szövetséghez kiutasították Ausztriából, nem tette le a fegyvert. Minden egyes a konföderáció kezén lévő várat és erődöt a végsőkig tartottak. Híressé vált [[Tyniec]] és [[Częstochowa]], melynek parancsnoka Kazimierz Pułaski volt, védelme. [[Tyniec]] csak 1773 márciusában esett el. [[Krakkó]]t április 28-án vette be Alekszandr Szuvorov orosz tábornok. Aki a vár
A felosztási egyezményt, annak aláírói [[1772]]. szeptember 22-én ratifikálták. [[II. Frigyes porosz király|II. Frigyes]] megmámorosodott ettől a sikertől és gondosan ügyelt az új lengyel birtokának jólétére. Jelentős számban telepített katolikus tanítókat az országba, elsősorban [[jezsuita|jezsuitákat]], akiket előzőleg igyekeztek elhallgattatni. A porosz koronahercegeknek kötelezővé tették, hogy megtanuljanak lengyelül. Az osztrák Kaunitz rendkívül büszke volt a gazdag [[bochnia]]i és [[wieliczkai sóbányák]]ra, és [[II. Katalin orosz cárnő|II. Katalin]] is nagyon elégedett volt. Ennek a „diplomáciai dokumentumnak” révén Oroszország [[Livónia|Livóniának]] ahhoz a részéhez is hozzájutott, amely még lengyel kézen volt, és [[Fehéroroszország]]nak a [[Vicebszk|Vityebszk]], [[Polock]] és [[Msztyiszlavl]] környékén lévő részeihez. Poroszország megszerezte Ermlandot (Warmia) és a Királyi Poroszországot (Prusy Królewskie), mely később Nyugat-Poroszország néven új tartomány lett és [[Pomeránia]] környékét, Danzig ([[Gdańsk]]) nélkül, Marienburg ([[Malbork]]) és Kulm ([[Chełmno]]) vajdaságokat Thorn ([[Toruń]]) nélkül és egy kis részt [[Nagy-Lengyelország]]ból is. Ausztriához került Zator és Auschwitz ([[Oświęcim]]), [[Kis-Lengyelország]] egy része, [[Krakkó]] és [[Sandomierz]] környéke, és egész [[Galícia]] Krakkó nélkül. Ezzel a felosztással a lengyel-litván unió területének – ami akkor körülbelül 1 230 000 km² és négymillió lakost jelentett – mintegy 30%-át elvesztette. A földterület, lakosság és állami bevétel legnagyobb része Ausztriához került.
| |||