„Louis Charles Delescluze” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ZéroBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: it:Louis Charles Delescluze
aNincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
'''Louis Charles Delescluze''', ([[Dreux]], [[1809]]. [[október 20.]] – [[Párizs]], [[1871]]. [[május 28.]]) [[franciák|francia]] forradalmár, újságíró.
 
Dreux-ben született, majd Párizsban tanult jogot. Már ifjúkorában magáévá tette a demokratikus eszméket és részt vett az [[1830.-as [[júliusi forradalom]]ban. Miután politikai okok miatt kénytelen volt [[Franciaország]]ot elhagyni [[1835]]-ben átvette a ''Journal de Charleroi'' belga lap szerkesztését. [[1841]]-ben pedig főszerkesztője lett [[Valenciennes]]ben az ''Impartial du Nord'' című lapnak. Az [[1848]]-as februári forradalom érdekében kifejtett tevékenységét a francia köztársaság azzal jutalmazta meg, hogy Nord és Pas de Calais kerületek főbiztosává nevezte ki, ez állását azonban nemsokára elveszítette. Ekkor alapította a ''La Révolution démocratique et la Liberté républicaine'' című lapot, melynek lázító szocialista szellemű cikkei miatt másfél évi börtönre és tízezer frankra ítélték, majd [[1849]]-ben száműzték.
 
A büntetés elől [[Anglia|Angliába]] menekült, azonban [[1853]]-ban visszatért Párizsba, ahol ismét titkos politikai összeesküvésbe keveredett. Emiatt négy évi börtönre ítélték, sőt később [[Francia Guyana|Francia Guyanába]], [[Cayenne]]be vitték, ahonnan csak [[1859]]-ben tért vissza. Szenvedéseit a ''De Paris a Cayenne, journal d'un transporte (1867)'' című művében írta meg. Visszatérése után egy ideig visszavonultan élt, majd [[1868]]-ban megindította a ''Reveil''-t, amiért sajtóvétség miatt megint elítélték. A császárság bukása után azt remélte, hogy kommunista terveit és óhajait immár megvalósíthatja. De amikor a kormány ellen [[1870]]. [[október 31.|október 31-én]] felkelést tervezett, megint elfogták, néhány nap múlva azonban szabadon bocsátották. A kormány nagylelkűségét azzal hálálta meg, hogy az [[1871]]. [[január 22.|január 22-i]] felkelésben újra részt vett. [[február 8.|Február 8-án]] követnek választották a nemzetgyűlésbe, amikor azonban [[március 26.|március 26-án]] a kommün tagjává választotta, mandátumáról lemondott. [[április 4.|Április 4-én]] belépett a kommün végrehajtó bizottságába, [[május 9.|május 9-én]] megbuktatta a jóléti bizottságot és az új bizottság elnöke lett. Cluseret bukása és Rossel lemondása után még a hadügyi bizottság vezetését is elvállalta. Elnyomta az ellenzéki sajtót, gyakorolta és fegyelmezte a csapatokat és mindent megtett Párizs védelmére.