„Naiaszok” változatai közötti eltérés

A '''Naiaszok''' (najádok, naiádok) ([[görög nyelv|görögül]] νάειν, ''áramlás'', és νἃμα, ''folyóvíz'') a [[görög mitológia]] alakjai, a [[nimfák]] azon csoportja, akik a [[forrás (hidrológia)|források]], [[kút|kutak]], [[Patak (vízfolyás)|patakok]] és [[csermely]]ek gondozói. Mint vízi istenségek megszemélyesítik a folyókat, és eredendő ősi lelkülettel ruházzák fel a [[mocsár|mocsarak]], [[tó|tavak]], [[laguna|lagunák]] csendes vizeit. Ilyen például a pre-mükénei [[Argolid]]ban Lerné mocsaras tava, ahol [[Héraklész]] legyőzte a [[a lernéi Hüdra|Hüdrát]].

A naiászok a friss vizek megjelenítői, míg az [[ókeaniszok]] a sós vizeké és a [[néreiszek]] speciálisan a [[Földközi-tenger]] nimfái. Megjelenésükben átfedéseket találunk, mivel a görög hitvilág szerint a világ vizei egyetlen nagy rendszert alkotnak, és képesek eredeti helyüket megváltoztatni: az óceánok és tengerek alatt összefolynak és a mély üregekből, egyenesen a Föld kebeléből felfrissülve más forrásokban és patakokban újra felemelkednek. [[Arethusza]], az a nimfa, aki az Alpheios folyó szerelemre lobbant istene elől, [[Peloponnészosz]]tól [[Szicília|Szicíliáig]] menekült a föld alatt összefolyó vizekben, ahol végül forrássá változott.