|
Első [[Költészet|verseit]] a Pedagógiai Főiskola ''Athenaeum'' c. diáklapja közölte (1968), majd az [[Ifjúmunkás]], [[Utunk]], [[Hargita (napilap)|Hargita]]; olvasásszociológiai tanulmányát, tankönyvkritikáit, pedagógiai cikkeit a [[Korunk]], [[Tanügyi Újság]], [[Új Élet]], [[A Hét (hetilap)|A Hét]]. Két versével szerepelt a fiatal költők ''Varázslataink'' c. antológiájában (Kolozsvár, 1974).
Versei a szülőföld szeretetéből fakadnak. Azt vallja, hogy "népemnek nyelvében a mindenséget keresem".<ref>Kassai Thar Sándor: "Gyönyörű kékszemű lét". Hargita Népe (Csíkszereda), 2003. január 24.</ref>
Keveset, de fokozott művészi gonddal alkotó ember sejlik föl költeményeiből, aki tömör, szűkszavú, puritán szövegeiben életérzést és korhangulatot egyaránt elrejt.<ref>Zsidó Ferenc: Az élet delén túl, Romániai Magyar Szó, 2003. január 23., Színkép melléklet „C” oldal</ref>.
1990-től a ''[[Székely Útkereső]]'' egyik alapító tagja, a [[Hargita Népe]] munkatársa. Kutatási területeterületei: folklorpedagógia és, Tamási Áron élete és művei. A Tamási-jelenség több új vonatkozását tárgyalta írásaiban. számosSzámos tévhitet sikerült cáfolnia az íróval kapcsolatban eredeti kutatások alapján. Főleg, ami az udvarhelyi diákéveket illeti.<ref>P. Buzogány Árpád: Lőrincz József eloszlatja a Tamásiról kialakult tévhiteket. Udvarhelyi Híradó, 2000. március 28. 6.</ref> Olyan ősképek létére hívja fel a figyelmet a székely író alkotásaiban, amelyek a nyelvezet, észjárás miatt regionálisnak bélyegzett életművet egyetemessé avatják.<ref>Zsidó Ferenc: Tamási Áron hazatérése, Udvarhelyszék, 2000. április 5., „b” mellékleti oldal</ref>. A Tamási-művek csomópontjaiba helyezett bölcs mondásokra, szentenciákra figyel föl, amelyek által népről, nemzetről, szülőföldről, erkölcsről, művészetről vall az író, s melyek által "egy derűs, bizakodó közép-kelet-európai létértelmezést ismerhetünk meg".</ref>Barabás Blanka: Tamási műveinek szentenciái. Udvarhelyi Híradó, 2007. október. 11. 8. </ref> Ahogy egyik könyvének elemzője megjegyzi: <ref>"Zsidó Ferenc: Tamási Áron hazatérése, Udvarhelyszék, 2000. április 5., „b” mellékleti oldal</ref>"...jól ismeri Tamási életművét, kellő alázattal, ugyanakkor igazi filológusi pontossággal és minuciózussággal kezeli a témát". " </ref> Aprólékos ténygyűjtő, tényfeltáró munkával még azt is dekódolja Lőrincz József, amit a Szervátiuszok senkinek se mondtak, mondhattak el, de belevésték a farkaslaki Tamási-emlékkőbe. Kézen fogva vezet körbe bennünket könyvében, hogy értsükmegértsük a kő titkait.<ref>Sárközi Csaba: A kiáltó kő, Átalvető (Szekszárd), 2006. június, 28-29. </ref>1990-től a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban a névadó író születése évfordulójának ünnepségeit szervezi évente. Kétszáznál több publicisztikai, kritikai írását szaklapok és napilapok adják közre. Folklorgyűjtéseivel, néprajzi, helytörténeti írásaival falusi származású tanulói kultúraváltását, szocializálódását próbálta kedvezővé tenni. <ref>Komoróczy György: A kultúraváltás sikeréért. Polgári Élet, 2007. január 19-25. 9.</ref> 1994-ben bírálta a XII. osztályos magyar irodalomkönyvben az aránytalanságokat, hogy [[Nyirő József]], [[Reményik Sándor]] nagyon kis helyet kap, viszont [[Szőcs Géza (költő)|Szőcs Géza]], [[Farkas Árpád (író)|Farkas Árpád]], [[Hervay Gizella]] és mások kimaradtak.<ref>[[Romániai Magyar Szó]] (Bukarest), 1994. május 10.</ref>
== Kötetei ==
|
