„Tomcsa Sándor” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kjmkdok (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Kjmkdok (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
50. sor:
[[1945]]-ben a ''Népvédelem'' kultúrfelőse lett Székelyudvarhelyen és [[1946]]-ban tagja lett a [[Romániai Magyar Írók Szövetsége|Romániai Magyar Írók Szövetségének]]. A tagsággal jogot szerzett a könyvkiadáshoz.
Írásait [[1946]]-tól közli az [[Utunk]], [[1947]]-től pedig a [[Romániai Magyar Szó]].
[[1949]] áprilisában a [[bukarest]]i kiadó nyomdájában elkészül a [[''Jubélium]]'' című háromfelvonásos színműve, ami [[1948]]-ban már díjat nyert Magyarországon.
[[1950]]-ben kinyomtatták ''[[A patkány]]'' című egyfelvonásosát, amit [[román nyelv|románra]] is lefordítottak. Háromfelvonásos színművei nem nyertek elismerést, így kéziratban maradtak. Legnagyobb hibájuk a szocialista művészet szimplista felfogása: a bohózati elemeket erőszakoltan alkalmazza.
[[1956]]-ban kerül ki a nyomdából a ''Vese velővel'' című novelláskötete.
[[1957]]-ben megjelenik ''Az utolsó szalmaszál'' című háromfelvonásos színműve, amelyet a kolozsvári Állami Magyar Színház be is mutatott.
59. sor:
==Utolsó évei==
[[1960]]-tól bibliográfiai adatokat kérnek tőle a Budapesten készülő Magyar irodalmi lexikon számára, bemutatják ''Az utolsó szalmaszál'' című háromfelvonásos színművét Kolozsváron.
[[1961]]-ben közli az [[Igaz Szó]] ''Születésnapra'' című háromfelvonásos színművét, az [[Előre Naptár]] is közöl írást tőle, de a [[Vörös Zászló]] [[1962]]-i ünnepi számáról elkésett.
Továbbra is szervez Tomcsa esteket, az utolsó Tomcsa-esten egy sajátos technikát alkalmazott: az elsötétült színen csak a szerző hangja töri meg a csendet: ''„Kedves Közönség! Én most eltűnök, de ne tessék búsulni, majd újra felbukkanok!”''
Egészségi állapota megromlott, a székelyudvarhelyi kórházban gyógyították gyomorfekélyét.
68. sor:
Tomcsa Sándor prózai életművét két kötetben adta ki a Bukaresti Irodalmi Kiadó [[1965]]-ben, Őszi tárlat kisvárosban címmel, [[Bonyháti Jolán]] szerekesztésében és jegyzeteivel, [[Bajor Andor]] bevezetőjével.
Az első kötetben elbeszélések, karcolatok, lírai hangvételű vallomások, a másodikban pedig riportok, tárcák, pamfletek, jelenetek és a „semmilyen skatulyázást nem tűrő, sajátosan tomcsai írások ’’ találhatók.
[[1973]]-ban megjelent ''A fellázadt pofozógép'' című elbeszélés-kötete, amelyet románra fordított Adrian Hamzea 1976-ban ''Înghiţitorul de flăcări'' címen.
[[1987]]-ben megjelent az ''Ezüstlakodalom'' című kötet, amely háromfelvonásos és egyfelvonásos színműveit tartalmazza, Inczefi Tibor gondozásában a kolozsvári [[Kriterion Könyvkiadó| Kriterion Könyvkiadónál]].
[[2ooo2000]] decemberében megjelent [[Nagy Teréz]] ''Tomcsa Sándor kismonográfia'' című kötete Székelyudvarhelyen.
2001-ben Az Erdélyi Gondolat Könyv­ki­adó jelentette meg az ''Embergyűjtemény'' című kö­tetet, amelyet [[Nagy Pál]] ma­ros­vásárhelyi irodalom­tör­té­nész válogatott, szerkesztett és látott el bevezetővel.
[[2005]]-ben elkészült Nagy Teréz gondozásában a Tomcsa-hagyaték leltára a [[Haáz Rezső Múzeum]] megbízásából Székelyudvarhelyen.
 
81. sor:
Róla nevezték el a Tomcsa Sándor Népszínházat, amely [[1998]] őszétől [[Tomcsa Sándor Színház]] lett.
 
[1997]].dec.21december21-én leleplezték szülővárosában a [[Székely József]] által készített bronzszobrát a kultúrház melletti sétatér bejáratánál és egy utcát neveztek el róla születésének századik évfordulóján.
==Fontosabb megjelent munkái==