„Adolphe Jérôme Blanqui” változatai közötti eltérés

1825-ben a párizsi kereskedelmi akadémia tanárává nevezték ki és 1830-ban ennek az intézetnek igazgatója lett. 1833-ban a Conservatoire des arts et des métiers nemzetgazdasági tanszékén foglalta el Say J. B. helyét, akinek iskolájából valónak vallotta magát. 1846-ban és 1848-ban képviselő volt, majd nagyobb utazásokat tett, részben az akadémia megbízásából és utazásainak eredményét több munkában adta ki. (Voyage á Madrid 1826, La Corse en 1839, L' Algérie en 1839, Voyage en Bulgarie en 1841, L' Espagne en 1846). Mint nemzetgazdasági írónak legismertebb a ''Histoire de l' économie politique en Europe'' (2 kötet, 1879) c. műve, melyben úgy mint későbbi, főként a munkáskérdést tárgyaló munkáibanírásaiban is (így ''Les classes ouvriéres en France'', 2 kötet, 1848) kitűnő világos, átható, magyarázó képességével tűnik ki, bár néha csillogó előadásahajlamos a paradoxokat szinte hajhászni látszik[[paradoxon]]okra. Blanqui később eltért Say tanaitól és, Saint-Simon tanai felé hajlott és a ''Producteur''be is írt cikkeket.