1813-ban a hallei egyetemre ment, majd beállt katonának. Jelen volt a belle-alliancei csatában, [[Párizs]]ban is bevonult és mint tiszt vált meg a hadseregtől, hogy [[Halle an der Saale|Halleban]]ban tovább folytassa tanulmányait. 1817-től a törvényszéknél működött, előbb Magdeburgban, majd [[Münster]]ben, ahol megismerkedett Lützownak, a szabad csapatok vezetőjének nejével, született Elisa Ahlefeldt grófnővel. 1824-ben visszahelyezték Magdeburgba, ahová a most már férjétől elvált Lützowné is követte, de felajánlott kezét nem fogadta el. 1826-ban mint törvényszéki bírót Düsseldorfba helyezték át Immermannt, ahová Elisa ismét követte, neje azonban most sem akart lenni. Érdemeket szerzett magának Immermann Düsseldorfban egy magánáldozatokból létrehozott színház fenntartásában és vezetésében (1836-37). Egyéni és művészi újjászületését jelzi 1838-ban Niemeyer kancellár unokájával, Mariannával kötött házassága s az ennek következtében Elisával való szakítása.
