|
| alapítás = [[1914]]. [[December 1.]] [[Bologna]]
| founder =
| székhely_city = {{flagicon|Italy}} [[Modena]],
| székhely_country = [[Olaszország]]
| székhely =
| origins =
== Története ==
'''A Maseratit 1914. december 1-jén alapították a Maserati testvérek Bolognában, ám a háromágú szigony nem mindig volt meghatározó az olasz autógyártásban, így története során több tulajdonosnál is megfordult.'''
A márka első évtizedeit meghatározták a Maserati testvérek, akik Vogherában születtek a mozdonyvezető Rodolfo Maserati és Carolina Losi gyermekeiként. A legidősebb Carlo 1881-ben született, őt követte 1883-ban Bindo és két évre rá Alfieri, aki pár hónaposan meghalt, ám szülei döntése értelmében nevét az 1887-ben született fiú kapta. Alfieri után még három gyermek született: 1890-ben Mario, 1894-ben Ettore és 1898-ben Ernesto. Az összes Maserati testvér mérnöki tanulmányokat folytattak, tervezést és kivitelezést, kivéve Mariót, akinek a háromágú szigonyt köszönhetjük, amelynek ihlete a bolognai Neptune téren álló szoborról származott. A legidősebb Carlo eleinte Affori motorkerékpárokat tervezett egyhengeres motorokkal, később pedig hasonló munkakörben dolgozott a Carcano gyárban. Carlo az általa tervezett motorral 1900-ben elérte az 50 km/h-s sebességet, amely akkor új sebességrekordnak számított. Miután a Carcano megszűnt, 1901-től két éven át a Fiatnál dolgozott, majd az Isotta Fraschininél kapott állást, ahol szerelőként és tesztpilótaként tevékenykedett. Közreműködése révén 16 évesen Alfieri is a céghez került, majd Carlo 1910-es halála után Ettore és Bindo is csatlakozott az Isottához.
1908 után a Maserati testvérek egyre jelentősebb szerepet játszottak az Isotta vezetésében, így egyre bővülő tapasztalata révén Alfieri úgy gondolta, hogy tehetsége és kreativitása révén képes egy saját cég vezetésére is, így 1914-ben, Via dé Pepoli régi városközpontjában egy irodát bérelt, amely a Società Anonima Officine Alfieri Maserati első központja lett. Az első világháború után Bologna egyik új kerületébe költöztek, ám a márka továbbra is elsősorban Isotta Fraschini modellek tuningolásával foglalkozott. Alfieri mérnöki munkája mellett versenyzőként is befutott, több versenyt is megnyert például Mugellóban. Eredményeinek köszönhetően a Diatto esélyt adott számára, hogy versenyautót építsen a cég számára, amelyet maga vezethetett. 1924-ben dominált a San Sebastiano GP-n, ám öt évre diszkvalifikálták, mivel autójának motorját egy kétliteres egységről háromliteresre cserélte. A büntetés alatt Alfieri saját magányában dolgozott, és miután szakított a Diattóval, bemutatta első saját tervezésű Maserati modellt, a Tipo 26-ot, amelyen először szerepelt a háromágú szigony. A tervezője által vezetett autó első debütáló versenyén, a Targa Florión nyert. 1927-ben Alfieri súlyos balesetet szenvedett a Messina Cup versenyen egy Tipo 26B volánja mögött. Két év múlva bemutatkozott a Maserati V4, amely mozgatásáról egy 16 hengeres erőforrás gondoskodott. A V4 volánja mögött Baconin Borzacchini Cremonában új sebességrekordot ért el 246,069 km/h-s sebességével.
A V4 által felállított rekord és a későbbi versenysikerek elismert márkává tették a Maseratit. 1931-ben debütált a 4CTR és az elsőkerék-hajtású 8C 2500-ak voltak az utolsó Alfieri által tervezett modellek, ugyanis a Maserati alapítója 1932. március 3-án meghalt. Az alapító halálának következtében a három testvér, Bindo, Ernesto és Ettore elhagyták az Isotta Fraschinit, és folytatták testvérük életművét. A Maserati versenyrészlege továbbra is rendkívül sikeres volt, köszönhetően többek között a hírek háromliteres, nyolchengeres motornak. 1937-ben a Maserati testvérek eladták a márkát a modenai Orsi családnak, ráadásul az elkövetkező 30 évet tartják a Maserati aranykorának. Az új tulajdonos a vállalatot átköltöztette Modenába, amely a mai napig a márka központja. Ernesto Maserati már tervezte a gyártó új négy- és nyolchengeres motorjait, amelyek később debütáltak az új modellekben. A Maserati testvérek egyébként 1948-ig fontos szerepet játszottak az autók tervezésében. Az olaszok továbbra is domináltak a versenypályákon, bár a Mercedes versenyautók többször is megszorongatták őket.
A második világháború alatt szerszámgépeket, elektromos alkatrészeket, és gyújtógyertyákat gyártottak, ám a háború befejeztével visszatértek eredeti tevékenységükhöz, első modelljük az A6 1500 volt. Az 1950-es években a Maserati fölénye csökkent az előző időszakhoz képest, amely elsősorban az Alfa Romeo és a Ferrari felemelkedésének volt köszönhető. 1953-ban Gioacchino Colombo lett a márka vezető tervezője, akinek a keze munkáját dicséri a 250F, amellyel 1957-ben Juan Manuel Fango megnyerte a forma-1-es világbajnokságot. Bár ezután a vállalat hivatalosan is visszavonult a versenypályákról, privát csapatokat továbbra is ellátták versenyautókkal, motorszállítóként pedig maradt a Forma-1-ben. 1958-ban bemutatkozott a 3500 GT, amelynek gyártása új érát jelent a Maserati történelmében, mivel növelni kellett a márka kapacitásait, így pedig végleg a közúti autók kapták a központi szerepet, a versenytevékenység másodlagossá vált. Ezután tehát egyre több újdonság mutatkozott be. 1962-ben leplezték le a Sebringet, míg egy évvel később érkezett az első négyajtós Maserati, a Quattroporte, amely egy 4,1 literes, 90 fokos hengerszögű V8-as erőforrást kapott.
1968-ban újabb fordulat történt, ugyanis az Orsi család eladta a márkát a Citroennek, bár Adolfo Orsi a gyártó tiszteletbeli elnöke maradt. A fejlesztések azonban nem álltak le, az 1971-es Genfi Autószalonon bemutatkozott az első szériagyártású középmotoros Maserati, a Bora, amelynek formatervéért a Giugiaro volt felelős. Az olaszok ebben az időszakban is építettek motorokat versenyautók számára, de a Citroen SM is Maserati szívvel nyerte meg a Morocco Rallyt. A Maserati ebben az időszakban több modellt is bemutatott, többek között ekkor került piacra a Merak, a Khamsin és a Quattrporte II. A négyajtós olasz formatervéről a Bertone gondoskodott, a lemezek alatt azonban Citroen alkatrészeket, elsősorban a hidraulikát is találunk. Az 1973-as olajválság hatására a franciák (akik ekkor írták alá megállapodásukat a Peugeot-val) úgy döntöttek, hogy felszámolják a Maseratit. Az olasz Gyáriparosok Szövetsége, a helyi tartományi vezetők, valamint a kormány közbenjárásának köszönhetően a modenai gyártó megmenekült, 1975. augusztus 8. után már a Benelli és Alejandro De Tomaso, a korábbi maseratis argentin autóversenyző kezébe került a márka. De Tomaso lett a vezérigazgató, akinek köszönhetően 1976-ban bemutatkozott a Giugiaro tervezte Quattroporte III, valamint a kétajtós Kyalami. Ezen típusoknak köszönhetően a gyártás újra jelentősen nőtt.
Az 1980-as éveket egy új modell, a Biturbo határozta meg, amely több mint 30 változatban volt kapható, többek között kupé, négyajtós és Spider változatban. A biturbo erőforrások bámulatos literteljesítménnyel büszkélkedhettek. A legelső, kétliteres, V6-os motor 180 lóerőt teljesített, a 222 SR 2,8-as erőforrása 225 lóerőt biztosított a vezetőnek, míg a Racing változat kétliteres egysége 285 lovat állított csatasorba, de 2,5 literes motorral is találkozhattunk a Biturbo motorterében. 1989-ben a Shamal, 1992-ben pedig a Ghibli II révén bővült a Maserati modellkínálata. A négyajtós Biturbót a Quattroporte IV váltotta 1994-ben, azonban egy évvel korábban újabb fordulópont jött el a márka történetében, ugyanis a Maserati a Fiathoz került.
A negyedik generációs Quattroporte tehát már az új tulajdonos szárnyai alatt készült el, a formatervről Marcello Gandini gondoskodott, motorterében egy 3,2 literes V8-as egység kapott helyet. 1997 július 1-től a Maserati a Ferrari felügyelete alatt folytatta tevékenységét, a gyár pedig egy új ultramodern szerelőszalag telepítése miatt átmenetileg zárva volt, ám a szünetet követően nem sokkal megkezdődött az új korszak első modelljének, a 3200 GT-nek a gyártása. Az újdonság az 1998-as Párizsi Autószalonon érkezett a Quattroporte Evoluzione társaságában, és a márka elsőkerekes GT hagyományait hivatott felidézni. A Ferrari által vezérelt átszervezéseknek köszönhetően a termelés hamarosan átlépte az évi 2000 darabot, de tovább bővült a kereskedőhálózat, a gyár és a tervezőiroda is. 1999-ben bemutatkozott a Spyder, és bejelentették tervüket, miszerint visszatérnek az észak-amerikai piacra is. A végleges bejelentés 2002-ben hangzott el, a Coupé Detroiti világpremierjének alkalmával. Az új modellekben már rengeteg újítást találunk, mint például a 4,2 literes V8-as erőforrást, az új felfüggesztést és az F1-es váltót, amelyek egy része a Ferraritól érkezett.
A 2003-as Frankfurti Autószalonon leplezték le a vadonatúj Quattroportét, amely azóta is töretlen népszerűségnek örved, de a világsajtóra is jó benyomást tett az autó. Az új négyajtósnak köszönhetően az eladások is növekedtek, így 2005-ben rekord, 5659 autót értékesítettek, amely 22,8 százalékos növekedés az egy évvel korábbi adatokhoz képest. A Quattroporte mellett tervben volt, és koncepcióként be is mutatkozott a Kubang SUV, amely eredetileg a négyajtós modell padlólemezére épült volna, összkerékhajtása pedig az Auditól érkezett volna, ám a Volkswagen végül megvétózta az együttműködést. 2004-ben limitált példányszámban bemutatkozott az MC12. A Ferrari Enzo hajtásláncára épülő hatliteres, V12-es, 632 lóerős erőforrással megáldott MC 12 egy C-csoportos Le Mans-i versenygéphez hasonlít a legjobban, lényegében annak az utcára szánt változata. A menetteljesítményekkel kapcsolatban elég megemlíteni a 330 km/h-ás végsebességet, a 3,8 s gyorsulást 0-ról 100 km/h-ra, vagy azt, hogy 9,9 alatt eléri a 200 km/h-s sebességet. Az autó versenypályára szánt változatával az autósportba is visszatért a márka, amely igen sikeresen szerepel az FIA GT bajnokságában. A sikeres Ferrari időszak ellenére a küszöbön álló GM-Fiat házasság végett 2005 elején újra a Fiathoz került a márka, ám ez sem akadályozta az igen sikeres GranTurismo bemutatását, amelynek nyitott változata, a GranCabrio pár napon belül bemutatkozik. 2007-ben a márka először felvásárlása óta nyereséget termelt 694 millió eurós árbevétel mellett (2008-ban 825 millió euró volt a teljes forgalom), alkalmazottaik száma pedig 695 volt két évvel ezelőtt. A jövővel kapcsolatban is pozitívan nyilatkoznak, köszönhetően többek között a feltörekvő piacoknak. A Maserati a 2005-ös tulajdonosváltás óta az Alfa Romeóval a Fiat sportos részlegét alkotják.
A Maserati tehát köszöni jól van, jelenleg 43 országban van képviselete, a cég jövője pedig biztosítottnak látszik a Fiat felügyelete miatt. A hamarosan bővülő modellkínálatnak köszönhetően a jelenlegi válság után is nyereséget termelhetnek az olaszok, így talán még több sportágban találkozhatunk majd a háromágú szigonnyal.
==Autók==
*[[Maserati GranTurismo]]
*[[Maserati GranTurismo MC Stradale]]
*[[Maserati GranTurismo MC GT4]]
*[[Maserati GranTurismo S]]
*[[Maserati GranTurismo S Automatic]]
*[[Maserati GranCabrio]]
*[[Maserati GranCabrioQuattpore FendiSport GTS]]
*[[Maserati GranCabrio SportMC12]] (Versenyautó)
*[[Maserati Quattroporte]]
*[[Maserati Quattroporte Centurion]]
*[[Maserati Quattroporte Facelift]]
*[[Maserati Quattroporte GTS]]
*[[Maserati Quattroporte GT-S MT Sportline]]
*[[Maserati Quattroporte GT-S Awards Edition]]
*[[Maserati GranSport]]
*[[Maserati GranSport MC Victory]]
*[[Maserati GranSport Spyder]]
*[[Maserati MC12 Corsa]]
*[[Maserati MC12 GT]]
*[[Maserati Coupé]]
*[[Maserati 150S]] (versenyautó) (ma már nem gyártják)
*[[Maserati Indy]]
*[[Maserati Khamsin]]
*[[Maserati Merak]]
*[[Maserati 200S]]
*[[Maserati 3500 Spyder]]
*[[Maserati Biturbo]]
*[[Maserti Mistral Spyder]]
*[[Maserti GS Zagato]]
*[[Maserti Bora]]
*[[Maserti Coupe]]
*[[Maserti Ghibli]]
*[[Maserti Royale]]
*[[Maserti Shamal]]
*[[Maserti Tipo 151]]
*[[Maserti Tipo 151/3]]
*[[Maserti Tipo 65 Birdcage]]
*[[Maserti Trofeo]]
==Külső hivatkozások==
|
