TanítványaApja volt[[Joseph apjának,Johann akiKauffmann]] szinténfreskó- és portré festő volt,. veleA márcsalád gyermekkorában1752-ben [[OlaszországComo]]ba költözött, Angelika a [[Comói-tó]] partján nőtt fel. Hatéves korában már megmutatkozott rendkívüli rajzolási tehetsége, édesapja tanította. Rómában megismerkedett [[Johann Joachim Winckelmann|Wincklemannal]]. 1766-ban [[Velence (Olaszország)|Velencéből]] [[Párizs]]on keresztül [[London]]ba ment, ahol rendkívüli kitüntetésekben részesült. [[Reynolds]] kezét visszautasította, de neje lett egy közönséges csalónak, aki egy ideig Horn gróf néven szerepelt. A házasság csakhamar felbomlott és Kauffmann nőül ment [[Antonio Zucchi]] középszerű velencei festőhöz. Vele és apjával együtt 1776-ban Velencébe költözött, apja halála után, 1782-ben pedig Rómában telepedett le. 1787-ben ismerkedett meg [[Johann Wolfgang Goethe|Goethével]], ''Iphigenia'' c. munkájához számos illusztrációt készített.<ref>[http://www.goethe.de/ins/hu/prj/goe/fra/huindex.htm Goethe és a nők]</ref>
Korának legünnepeltebb művészei közé tartozott. Műveinek legnagyobb része azon angol, német, olasz és orosz palotákban van, amelyekben festette őket. Történeti festményei közül nevezetesek: ''Arminius a teutoburgi csata után'', ''Ónémet ifjú temetése'', ''Az erények szolgálnak a vallásnak'', ''Képek Yorick szentimentális utazásához és Abelard és Heloisehoz''; ''Az elhagyott Ariadne''. Rézkarcai kitűnőek.
