„Néptánc” változatai közötti eltérés

Nemzeti hangszerük a [[kantele]] fogás nélküli népi pengetős hangszer, háromszögű fa rezonátortesttel. Húrjai újabban fémből, régebben lószőrből készültek. Sokhúros példányai a g-moll [[skála]] hangjait adják, 5 húros. A [[cimbalom]]ra hasonlít, húrjait ujjakkal pengetik. Férfiak készítették és ők is szólaltatták meg. A [[középkor]]ból az [[egyházi zene|egyházi zenének]] maradtak fenn értékes emlékei. A [[reformáció]] idején, főleg a diákság körében együttesek alakultak. Finnország északi és keleti részeinek népzenéje nagy mértékben eltér a nyugati és déli partvidék népi zenéjétől. Az előbbi erős germán hatást mutat. Az ősibbnek tartott népzenét Keleten találták. A kantele mellett a különféle pásztorsípok, [[Kürt (hangszer)|kürtök]], például a nyírkéregből készült Tuohyitorp a fűzfasíp, a "[[kecske]]szarv" terjedt el. Johuikannel vagy JOUHIKKO pedig a hegedűre emlékeztető, háromhúros hangszer. A [[hegedű]], főleg lakodalmakban fölhangzó hangszeres zene eszköze a nyugati határvidékeken. Keleten ilyen alkalmakkor a legszebb zeneszerszám az emberi hang. Ahanuri vagy HAITARI néven nyugatról és keletről egyaránt elterjedt [[harmónika]] kiszorította az ősi hangszereket. Nyugaton tűnt fel a pellimani a népi ünnepek alkalmi népzenésze. A különféle hangszereken játszó palimannikból kis együttesek alakultak.

 

 

* Letkiss (finn)