„Thekkjon” változatai közötti eltérés

Az a feladat, hogy a versenyző csak lábtechnikákat alkalmazhat a küzdelemben, komoly felkészültséget kíván. Ezt a különös szabályt vélhetőleg az tette indokolttá, hogy a korai időkben Koreában a fegyveres harcművészetet tartották igazi harcművészetnek (''[[muszul]]''-nak), vagyis azt, ahol a harcos mindkét kezét lefoglalja egy-egy (esetleg több!) emberélet kioltására létrehozott fegyver. De nagyon sok pusztakezes technikákat alkalmazó (''[[kvon bup]]'') rendszerben is számottevő volt a halált okozó fogások aránya. A fegyevert forgató harcművész két módon növelheti hatékonyságát. Az első lehetőség, hogy lovon (''maszan'') hajtja végre technikáit. A másik az, hogy a fegyveres támadásokat rúgásokkal egészíti ki. Ezen utóbbi lehetőség a tekkjon alapja. Itt azonban, minthogy nem éles harcről, hanem csak sportszerű vetélkedésről van szó, nem használják a fegyvereket.

A tekkjon játékok győzteseit nagy megbecsülés övezte. Jellemző volt, hogy paraszti sorből emelkedtek a király testőrségének tagjaivá, ahonnan aztán megnyílott a katonai karrier lehetősége.

 

[[Kategória:Harcművészetek]]