„Francesco Guicciardini” változatai közötti eltérés

Különösen a jogtudomány terén szerzett hírnevet. 1505-ben jogtanár lett szülővárosában, 1512-ben mint követ ment [[Aragónia|Aragoniába]]. 1513-ban [[X. Leó pápa]] szolgálatába lépett, 1516-ban [[Modena]], majd [[Reggio]] kormányzója lett. 1521-ben [[Parma|Parmát]] védelmezte a franciák ellen. [[VII. Kelemen pápa]] 1523-ban a [[Romagna]] élére állította és 1527-ben a firenzei pápai hadak vezéreként [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] zsoldosai ellen harcolt. 1530-ben Kelemen a firenzei kormánytanácsban biztosított neki helyet, 1531-ben pedig [[Bologna]] kormányzójává tette. Kelemen halála után visszatért Firenzébe és [[Alessandro de’ Medici]] herceg tanácsadója lett, annak megöletése után pedig [[I. Cosimo de’ Medici]]hez szegődött, aki elsősorban Guicciardini buzgóságának köszönhette, hogy hatalomra jutott. Guicciardini abbeli terve, hogy a felállítandó államtanács révén megtöri Cosimo korlátlan hatalmát, meghiúsult és végül maga is kegyvesztett lett. Élte alkonyát irodalmi tanulmányaira fordította. Legfontosabb műve a ''Storia d'Italia'', mely munkában Olaszországnak 1492-től 1534-ig terjedő, meglepő fordulatokban gazdag történetét írta meg. Neveztes műve még az ''Opere inedite''. Elhunyt az Arcetri-villában.