„Overkill (Motörhead-album)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Hatása a rockzenében: kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása, |
a Telt házas előadás külön (kézi botszerkesztés) |
||
27. sor:
== Története ==
1978-ban miután szakítottak a Chiswick kiadóval és a menedzserük is lelépett, a Motörhead újra a feloszlás szélére sodródott. Végül a frontember Ian 'Lemmy' Kilmister előző zenekarának ([[Hawkwind]]) a menedzsere Doug Smith elvállalta őket és összehozott számukra egy kislemez felvételi lehetőséget a Bronze Recordsnál. A rock standard "Louie Louie" feldolgozását és egy saját dalt a "Tear Ya Down"-t rögzítették a londoni Wessex stúdióban. A kislemez a 68. helyig jutott a brit listán, ami meggyőzte a kiadót, és egy teljes albumra szóló szerződést kínáltak a Motörheadnek. Ráadásként a zenekar novemberben
'78 decemberében vonultak stúdióba és addigra a lemezre került új dalok közül néhányat, mint a "Damage Case", a "No Class", az "(I Won't) Pay Your Price" és kislemezes "Tear Ya Down", már koncerteken is bejárattak. A többi szám a stúdióban született, időnként meglehetősen spontán módon. A "Capricorn" gitárszólójában például Clarke a gitárját hangolja éppen és ezt tették bele a dalba. A "Metropolis" pedig mindössze 5 perc alatt született, miután Lemmy egy moziban megnézte a [[Metropolis (1927-es film)|Metropolis]] című filmet.
| |||