„Szemjon Konsztantyinovics Tyimosenko” változatai közötti eltérés

A polgárháború alatt Tyimosenko több fronton is harcolt. A legjelentősebb ütközet, amiben részt vett a ''caricini-csata'' volt (Caricin később a [[Volgográd|Sztálingrád]] nevet kapta) és itt ismerkedett meg és barátkozott össze [[Joszip Viszárionovics Sztálin|Sztálinnal]]. Ez magyarázza fényes pályafutását, amely Sztálin hatalomra jutása után indult el. [[1921]]-ig [[Szemjon Mihajlovics Bugyonnij|Szemjon Bugyonnij]] alatt szolgált az 1. Lovashadseregben, ők ketten rendelkeztek a legnagyobb befolyással az egész Vörös Hadseregben éveken keresztül. A polgárháború és a [[lengyel–szovjet háború]] után Tyimosenko a Vörös Hadsereg lovas haderejének főparancsnoka lett. Ezt követően Vörös Hadsereg-parancsnok lett [[1933]]-ban [[Fehéroroszország]]ban, [[1935]]-ben [[Kijev]]ben, [[1937]]-ben az [[Kaukázus|Észak-Kaukázusban]] és [[Harkov]]ban, majd [[1938]]-ban újra Kijevben. Ezt követően, [[1939]] szeptemberében [[Lengyelországi hadjárat (1939)|Lengyelország megszállásában]] az Ukrán Front parancsnoka volt. Sztálin hűséges barátjaként túlélte a [[nagy tisztogatás]]t.