„Granikoszi csata” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
24. sor:
Miután erődemonstrációjával Nagy Sándor biztos hátországot teremtett a Perzsia elleni hadjárathoz, [[i. e. 334]]. tavaszán megindult [[Anatólia|Kis-Ázsia]] felé, hogy egyesüljön a már ott tartózkodó expedíciós haderőkkel. Sándor hadseregének méretéről a különböző források eltérő adatokat közölnek, ennek ellenére elmondhatjuk, hogy számuk közelítette az {{szám|50000}}-et.<ref name="ABB60">{{cite book |last=Bosworth |first=A. B. |title=Nagy Sándor: A hódító és birodalma |year=2002 |publisher=Osiris Kiadó |location=Bp. |id= ISBN 963-379-371-8 |pages=60}}</ref> Amíg a sereg hosszadalmasnak ígérkező szállítása zajlott a [[Dardanellák|hellészpontoszi tengerszoros]]ban, Sándor meglátogatta [[Trója]] városát, hogy tisztelegjen a [[trójai háború]]ban harcolt ősök emléke előtt. Meglátogatta [[Akhilleusz]] állítólagos síremlékét és [[Pallasz Athéné|Athéné]] istennő templomát is.<ref name="MW3132">{{cite book |last=Wood |first=Michael |title=Nagy Sándor nyomában |year=2004 |publisher=Alexandra Kiadó |id= ISBN 963-370-052-3 |pages=31-32}}</ref>
 
Eközben a perzsa hadparancsnokság egy kisváros, [[Zeleia]] (mai nevén ''Sarıköy'') közelében tartott sürgős haditanácsot. Mivel több parancsnok is volt, akik között az alá-fölérendeltségi viszonyok nem voltak egyértelműek, a szükséges döntéseket többségi határozattal fogadták el. A görög zsoldosokat vezető [[rhodoszi Memnón]] a [[felégetett föld taktikája|felégetett föld taktikáját]] alkalmazva próbálta volna Nagy Sándort megfosztani az utánpótlásától; a helyi kormányzó, [[Phrügia]] [[szatrapa|szatrapája]], [[Arszitész]], azonban nem örült volna, ha saját területét pusztítják, ezért ő a gyors összecsapás híve volt, hogy a háború minél hamarabb véget érjen. Memnón a nyílt szárazföldi összecsapást ellenezte, szerinte a perzsáknak a tengeri fölényüket kellett volna kihasználniuk. Arszitész azonbanelnyerte a vezértársak támogatását, amiben közrejátszott az is, hogy a görög Memnónban nemigen bíztak. Miután megszületett a döntés, a perzsák védekező állást vettek fel a Zeleiától nyugatra fekvő főútvonal mentén – amely területet a [[Granikosz]] (ma ''Kocabaş'') folyó szelt ketté –, azt feltételezve, hogy Sándor vállalni fogja az ütközetet.<ref name="ABB6364">{{cite book |last=Bosworth |first=A. B. |title=Nagy Sándor: A hódító és birodalma |year=2002 |publisher=Osiris Kiadó |location=Bp. |id= ISBN 963-379-371-8 |pages=63-64}}</ref><ref name="MW3233">{{cite book |last=Wood |first=Michael |title=Nagy Sándor nyomában |year=2004 |publisher=Alexandra Kiadó |id= ISBN 963-370-052-3 |pages=32-33}}</ref><ref name="Tsou38">{{cite book |last=Tsouras |first=Peter G. |title=Alexander: Invincible King of Macedonia |language=angol |year=2004 |publisher=Brassey's |id= ISBN 1-57488-697-5 |pages=38}}</ref>
 
== A szembenálló felek ==