„III. Alexandrosz makedón király” változatai közötti eltérés

 

Miután Nagy Sándor átkelt a [[Dardanellák|Hellészpontosz]]on, a makedón gyalogság mintegy {{szám|15000}} főt tett ki. Többségük a [[phalanx]] hat alegységébe volt beosztva, közös elnevezésük a „gyalogos Társak” (''pezhetairoi''). A makedón gyalogság másik fő komponense a ''hüpaszpisztészek'' egysége volt, amely rátermettség és testi erő alapján válogatott testület volt, és egyaránt otthonos volt a phalanx harcmodorban, illetve a könnyűgyalogosok és a lovasok támogatásával végrehajtott gyors rajtaütésekben.<ref>{{cite book |last=Bosworth |first=A. B. |title=Nagy Sándor: A hódító és birodalma |year=2002 |publisher=Osiris Kiadó |location=Bp. |id= ISBN 963-379-371-8 |pages=367-368}}</ref> A phalanx mellett a makedón [[lovasság]], közös nevén a „Társak” (''hetairoi''), képviseltek jelentős erőt, amely elsősorban makedón és görög előkelőkből állt. [[Diodórosz (történetíró)|Diodórosz]] szerint a Hellészpontosznál 1800 főt számláltak, azonban nem tudjuk, hogy ez csupán a Társakra vonatkozik-e vagy más makedón lovas egységeket is magában foglal. További lovasegységek voltak az ún. ''prodromoszok'', akik elsősorban felderítő feladatokat láttak el. A makedón hadsereg nélkülözhetetlen kiegészítői voltak a könnyűgyalogság és az íjászok is,<ref>{{cite book |last=Bosworth |first=A. B. |title=Nagy Sándor: A hódító és birodalma |year=2002 |publisher=Osiris Kiadó |location=Bp. |id= ISBN 963-379-371-8 |pages=370-373}}</ref> valamint rengeteg zsoldost is alkalmaztak. A zsoldosok leggyengébb pontja a moráljuk volt, mivel az anyagiakon kívül más cél nem vezérelte őket, szemben a hazájukért harcoló polgárokkal. Nagy Sándor vezetői képességeinek és bátorságának köszönhetően azonban sikerült fenntartani a sereg egységét.<ref name="Moerbeek">{{cite web |url=http://monolith.dnsalias.org/~marsares/warfare/battle/granicus.html |title=The battle of Granicus, 333 BC. |accessdate=2011-12-07 |author=Moerbeek, Martijn}}</ref> Az inváziós erő persze nem csupán reguláris harcosokból állt. A kísérőkkel, vagyis hajcsárokkal, fegyverhordozókkal, hordárokkal, szolgákkal együtt körülbelül {{szám|65000}}-re becsülhetjük Nagy Sándor hadinépét.<ref name="KI71" />

 

Először a [[Granikoszi csata|Granikosz]] folyónál találkoztak a perzsa haderőkkel, akiket a [[Rodosz (település)|rhodoszi]] Memnón vezetett. Memnón görög volt és a perzsa király szolgálatában nagyon sok görög zsoldos szolgált, akik ellenszenvet tápláltak Sándor iránt, ezért harcoltak nemcsak a makedónok, hanem görög honfitársaik ellen is, egy-egy csatában ők tartottak ki a legtovább. Sándor ezekkel, mint árulókkal keményen bánt el, ha a fogságába estek, de később sok görög zsoldos állt a makedón táborba, apasztva ezzel Dareiosz seregének ütőerejét, hisz rajtuk és a „[[Halhatatlanok]]” elit csapatán, valamint a lovasságon kívül a többi perzsa katona nem rendelkezett számottevő harci tudással.<br />

[[Lüdia|Lüdiában]] Sándor harc nélkül vonult be [[Szardeisz]]ba. Ott felavatta a helyi [[Zeusz]]-templomot, lefoglalta a város kincstárát és kifizette az embereit, azután továbbvonult Kis-Ázsia nyugati partjainak legnagyobb városa, [[Milétosz]] felé. Az itteni [[satrapa]] nem adta fel a várost, bízott abban, hogy a 400 hajóból álló perzsa hajóhad megvédi őket. De Sándor már odarendelte Parmenión testvére, Nikanór vezetésével a 160 hajóból álló flottát, amely elállta az öböl bejáratát, s megakadályozta a perzsák kikötését. Így szinte satuba fogta a várost, amely végül megadta magát.

 

 

A perzsák, még mindig Memnón parancsnoksága alatt [[Kária]] fővárosában, [[Halikarnasszosz]]ban gyülekeztek és készültek a város ostromára. A harc Alexandrosz számára nagy veszteségekkel járt, különösen a perzsa oldalon szívósan harcoló görög zsoldosok miatt. Közben még fegyverszünetről is alkudozott, hogy a makedón elesetteket biztonságba helyezze; s ezt soha azelőtt és soha azután nem tette meg. Amikor végül áttörte a városfalakat, Memnón katonái nagy részével hajón menekült el a megszállt városból. Miközben Sándor Halikarnasszoszt Adának, a káriai satrapa lányának ígérte, egy Kária népével kötött szerződéssel biztosította magát. Néhány forrás úgy tudja, hogy Adát Sándor adoptálta. Itt tanúsította először azon taktikáját, hogy nagyvonalúságot gyakorol a legyőzött népekkel szemben, hogy azok ne lázadozzanak a makedónok ellen.