„Ókori görög birkózás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
24. sor:
Az '''ókori görög birkózás''' ([[ógörög nyelv|görögül]] πάλη, azaz ''palé'') az egyik legősibb görög sport, a görög ifjúság testedzésének, nevelésének egyik fontos kelléke. A gerelyhajítással és diszkoszvetéssel együtt a harcra felkészítés eszköze. Nem görög találmány, két ember küzdelmének olyan alapvető megnyilvánulása, hogy a koraókor legrégebbi forrásaiban is van birkózás. [[Mezopotámia|Mezopotámiában]] [[i. e. 26. század]]i a legrégebbi ábrázolás, [[ókori Egyiptom|Egyiptomban]] [[i. e. 25. század]]i. A [[Gilgames-eposz]] az egyik legkorábbi említés, ahol [[Gilgames]] többször birkózik [[Enkidu]]val. [[Kréta (sziget)|Krétán]] az [[i. e. 16. század]]ból [[Aja Triada]] feltárásaiból ismert birkózókat ábrázoló relief. A görögök átvették ezt a sportot már a [[bronzkor]]ban, szigorú szabályokat társítottak hozzá. [[Homérosz]] [[Iliász]]ában a meghalt hősök emlékére rendezett versenyjátékokon – például [[Patroklosz]]én – állandó elem, [[Héraklész]] legendáiban is többször megjelenik.
 
A birkózásbirkózást a [[gümnaszion]] ''palaisztra'' nevű részén tartották, ahogyan később az [[ókori görög ökölvívás|ökölvívó]] mérkőzéseket is. Ez lekerített, homokkal felszórt terület volt. Később a palaisztra elkülönült a gümnasziontól és önálló, általában magánkézben lévő intézménnyé fejlődött, ahol a birkózást, ökölvívást és végül a [[ókori görög pankráció|pankrációt]] lehetett gyakorolni. Az [[olümpia]]i palaisztra már 66×66 méteres alapterületen létesült, ami egy 40×40 méteres gyakorlópályát és a körülötte állított oszlopsort jelenti.
 
Az ógörög birkózás nagyban hasonlít a mai [[birkózás]]hoz, ami nem csoda, mivel a mai birkózás a görög–római birkózásból alakult ki, ami a görög eredetire megy vissza. A versenyzők meztelenül („nyakig mezítláb”) küzdöttek és testüket olajjal kenték be. Mindkettő ugyanazt a célt szolgálta, hogy az ellenfél minél kevesebb fogást találhasson. A győzelemhez nem kellett az ellenfelet két vállra fektetni, mint manapság, hanem elegendő volt arra kényszeríteni, hogy a térde érintse a földet. Ha ez háromszor megtörtént, kihirdették a győztest. Az ellenfél földhöz vágása egyszeri alkalommal is elég volt a győzelemhez. Földharc ezért viszonylag ritka volt, de előfordult, mivel az ellenfelet megadásra is lehetett kényszeríteni, aminek kézenfekvő módja a földre szorítás. Az olümpiai játékokon egyenes kieséses–selejtezős eljárással bonyolították a versenyt, minden körben összesorsolták a továbbjutó versenyzőket. A versenyben az erős és ügyes birkózót becsülték, a cselező szicíliaikat nem nagyon szerették, de éppúgy a puszta nyers erőt sem. [[Szimonidész]] ódát írt [[Arisztodamosz]]nak, ebben így fejezi ki ezt: „Nem óriás erejével, hanem birkózó művészetével győzött.”