„I. Ottokár cseh király” változatai közötti eltérés

'''I. Přemysl'''<ref>Mint személynév, nem pedig a dinasztia neve.</ref> '''Ottokár''' ({{csehül|Přemysl Otakar I.}}), ([[1158]] – [[1230]]. [[december 13.]]<ref name=pallas>{{Pnl|szócikk=Ottokár |url=http://mek.niif.hu/00000/00060/html/078/pc007817.html#6}}</ref>/[[december 15.|15.]]<ref name=genealogia>{{cite web | title = The Premyslids | publisher = Genealogy.eu | url = genealogy.euweb.cz/bohemia/bohemia2.html#PO1 | language = angol | accessdate = 2011-01-10}}</ref><ref name=uralkodok/>) cseh fejedelem [[1192]]-től [[1193]]-ig és [[1197]]-től [[1198]]-ig, cseh király [[1198]]-től haláláig. A német királytól [[autonómia|autonómiá]]t szerzett Csehország számára, a Přemýsl-háznak pedig örökösödési jogot a cseh koronára.<ref name=uralkodok>{{Uralkodók és dinasztiák}}, 526. oldal</ref>

 

II. Ulászló király ifjabbik fiaként [[1192]]-ben [[VI. Henrik német-római császár]]tól Csehországot kapta hűbérül<ref name=pallas/>, de előbb rokonát, Vencelt kellett megbuktatnia, akinek a kezében volt a hatalom.<ref name=pallas/> Később, mivel csatlakozott az északnémet és a rajnai fejedelmek alkotta császár elleni szövetséghez, Henrik elvette Ottokártól Csehországot és Henrik prágai püspöknek adta.<ref name=pallas/> Ennek halála után, [[1197]]-ben a rendek Ottokár testvérét, a morva fejedelmet emelték Csehország fejedelmi székébe.<ref name=pallas/> Henrik haláláig Ottokár nyugton maradt, de akkor fegyvert fogott és egyezséget erőszakolt ki, melynek értelmében ő lett Csehország uralkodója.<ref name=pallas/> [[1198]]-ban [[Fülöp német király|Sváb Fülöp német király]] királyi rangra emelte Ottokárt és csaknem teljes autonómiát biztosított országa számára.<ref name=uralkodok/> [[1204]]-ben [[III. Ince pápa]] örökölhetőnek ismerte el Ottokár királyi címét.<ref name=katolikus>{{KatLex|||C/Csehorsz%C3%A1g.html}}</ref>