„François de La Rochefoucauld” változatai közötti eltérés

'''La Rochefoucauld''' (ejtsd: laʀɔʃfuko, [[Párizs]], [[1613]]. [[szeptember 15.]] – [[Párizs]], [[1680]]. [[március 17.]]) kalandos életű francia herceg, író és moralista, akinek neve mindenekelőtt ''Maximes'' (Maximák) című aforizmakötetének köszönhetően maradt fenn. [[Descartes]], [[Blaise Pascal|Pascal]] és [[La Bruyère]] mellett ő volt a 17. század negyedik nagy francia gondolkodója.

La Rochefoucauld élete kora ifjúságától haláláig a fizikai és szellemi kalandok szakadatlan sorozata volt: 15 éves kor előtt megnősült, házasságából nyolc gyermeke – öt fia és három lánya – született, 16 éves korában már [[Itália|Itáliában]] katonáskodott, 22 évesen szeretője lett a 35 éves Chevreuse hercegnőnek, a királyi udvar intrikáiba bonyolódott, szembefordult [[Armand Jean du Plessis de Richelieu|Richelieu bíboros]] főminiszterrel, kegyvesztetté vált, a [[Bastille]]-t is megjárta. Szabadulása után ismét katonai és politikai kalandok sora következett, nem egyszer megsebesült, testi-lelki kapcsolatba került a század sok hírességével: Longueville hercegnővel (aki gyermeket is szült neki) és [[Madame de Lafayette]]-tel, a ma is olvasott ''Princesse de Clèves'' (Clèves hercegnő) írójával. A ''[[Fronde]]''-ban együtt harcolt [[Condé]] herceggel, [[Jean de La Fontaine|La Fontaine]] két meséjét is neki dedikálta. Halála előtt az [[utolsó kenet]]etkenetet [[Jacques-Bénigne Bossuet|Bossuet]]-től kapta, akit a franciák nemcsak [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos király]] nevelőjeként, hanem jelentős egyházi íróként is számon tartanak...

La Rochefoucauld elsőszülött fiúként, a ''duc de Larochefoucauld'' cím várományosaként született Párizsban 1613. szeptember 15-én. Főnemesi családjának rangját mutatja, hogy Antoine de La Rochefoucauld [[angoulême]]-i püspök keresztelte meg, s keresztapja François de La Rochefoucauld bíboros, [[senlis]]isenlisi püspök volt.

Nevelését szülei egy [[poitou]]ipoitoui költőre, Julien Colardeau-ra bízták, aki nem sokat követelt tanítványától, inkább csak olvasmányokkal látta el. François már gyerekként olvashatta a kor híres regényét, [[Honoré d’Urfé]] ''[[L’Astrée]]''-ját, amely ötezer oldalon írja le egy pásztorfiú és egy pásztorlány, Céladon és Astrée V. századi szerelmi történetét.

1642. december 4-én meghalt Richelieu bíboros. Néhány héttel később, karácsonykor La Rochefoucauld részvételével már el is kezdődött az a főnemesi szervezkedés, amely az ország gazdasági életét hosszú időre szétziláló 1648–53 közötti ''[[Fronde]]'' mozgalomba torkollott.

La Rochefoucauld-t a királyné 1647-ben még kormányzóvá nevezte ki [[Poitou]] tartomány élére, de 1648 decemberében, a zavargások kirobbanásakor a herceg azonnal átállt a zendülők oldalára. Szerelmi viszonyt tartott fenn Longueville hercegnővel, [[Louis II de Bourbon-Condé]]-nak, [[Enghien]] hercegének, a „Nagy Condénak”, a Fronde vezérének nővérével, ebből a kapcsolatból 1649 januárjában fia is született. E szerelmi kapcsolatát kihasználva La Rochefoucauld a Fronde mozgalom egyik vezéralakja lett. A Fronde következő, zavaros éveiben azonban szinte minden barátjával, protektorával és magával az anyakirálynéval is összeütközésbe került, aki megtorlásként leromboltatta a verteuil-i kastélyt, 1651 szeptemberében pedig Longueville hercegnő is szakított vele.

Párizsi palotájában az 1680. március 17-re virradó éjjel érte a halál, miután Bossuet-től, a trónörökös (a későbbi XV. Lajos) nevelőjétől, leendő [[meaux]]-i püspöktől, jelentős prédikátortól és egyházi írótól megkapta az utolsó kenetet.