„Kávéházi cigányzene” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
42. sor:
 
==A cigányzene és a magyar nóta további történelme==
A műfaj igazi fénykora a [[18. század|XIX. század]] közepétől a [[20. század|XX. század]] közepéig tart.
 
A [[reformkor]]ban a cigányzenekarokat ott találni mind a nemzeti érzelmű arisztokrácia udvaraiban, a kisnemesi kúriákon és a polgárság által látogatott szalonokban, szórakozóhelyeken. Később a polgárság gazdasági erősödésével, a városi életforma felvirágzásával a kávéházak, vendéglők kötelező személyzetévé válnak.
48. sor:
Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] a muzsikus cigányok a magyar csapatokban harcolnak. A századok többségének saját cigányzenekara volt, akik természetesen nem csak az ütközetekben vettek részt, hanem zenélni is kötelesek voltak. Ekkor alakult ki a honvéd egyenruhából a cigányzenekarok hagyományos viselete: a zenekar aranysújtásos piros mellényt, a prímás pedig valamivel gazdagabb aranyozású kék mellényt visel. Ez a viselet a mai napig él.
 
Mint ahogy a [[Rákóczi-szabadságharc]] leverése után a [[Rákóczi-nóta]] és a kuruc dalok, úgy az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] bukása után a [[Kossuth- nóta]] és a 1848-as [[honvéd-dal]]ok aktív terjesztői voltak a cigányzenekarok.
 
A [[kiegyezés]]sel járó politikai konszolidáció és az azt követő gazdasági fellendülés hozta meg a cigányzene és a cigányzenekarok igazi fénykorát. Kávéház, vendéglő, főúri szalon nem volt cigányzenekar nélkül. A tehetségesebb cigányzenekarok külföldön turnéznak, rendszeresen játszanak [[Párizs]] legelőkelőbb szórakozóhelyein, a [[Riviéra]] turistaparadicsomaiban, a kor nevezetes [[gyógyfürdő]] központjaiban. Eljutnak a ''walesi herceg'' és az ''orosz cár'' udvarába is.
 
Az [[Első világháború|I. világháború]], a [[Trianoni békeszerződés|trianoni béke]]kötés majd pedig a [[nagy gazdasági világválság]] természetesen nem kedvezett a cigányzene műfajának sem, de a műfaj iránt még mindig elegendő igény mutatkozott. Az akkoriban megjelenő [[dzsessz]] mellett jórészt ez volt mind a városi, mind a vidéki lakosság szórakoztató zenéje.
 
A [[Második világháború|II. világháború]] után a cigányzenét és a magyar nótát a letűnt elnyomó osztályhoz kötötték, és politikailag nem kívánatosnak minősítették, a cigányzenészeket, pedig mint az úri osztály kiszolgálóit minden eszközzel igyekeztek ellehetetleníteni. Az [[1956-os forradalom|1956-os forradalom és szabadságharc]] leverése után a [[Romák az 1956-os forradalomban|romák forradalmi részvétele]] miatt sok cigányzenésznek bevonták a működési engedélyét.
Ugyanakkor az 1952-ben, tehetséges roma gyerekekből alapított [[Rajkó Zenekar]] napjainkig a magyar cigányzene világszerte ismert és elismert színpadi megjelenítője. [[Farkas Gyula (hegedűművész)|Farkas Gyula]] művészeti vezető és Szigeti Pál igazgató célja az volt és ez meg is valósult, hogy a zenész cigány dinasztiák örökségét megfelelő repertoár kialakításával pódiumra emelje.
 
A magyar nóta olyan műfaj, amelynek összefoglalását és rendszerezését napjainkban még nem igen találjuk meg egy helyen. Talán ezért is terjedt el az a szemlélet, hogy a magyar nótát nem tekintették olyan értéke műfajnak, pedig ha a kritikusok megélték volna az utána következő műfajokat, valószínűleg másként nyilatkoztak volna. Sokan giccsnek és komolytalannak tartották, mivel egyszerű dallama és szövege van. Igen, el kell ismernünk, hogy ebben a nézetben van igazságalap, ugyanis nem minden magyar nóta különlegesen szép dallamú, vagy tartalmas szövegű. Azt azonban nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy épp ez az egyszerűség biztosította, és napjainkban is biztosítja, hogy széles közönséggel tudja megszerettetni magát. A szöveg sok esetben fontosabb a dallamnál is, mivel a nótáskedvű, dalosajkú emberek szívéhez kell, hogy szóljon, mert csak így van nagy esély arra, hogy sokan elővegyék akár a hétköznapokban is, hogy dalolásukkal jobb kedvre derítsék magukat és környezetüket. Mind a mai napig, a 21. századi emberek között is van egy olyan jelentős réteg, aki szívesen hallgatja és énekeli. A magyar nóták közül ma már sokszor csak a legismertebbek ismétlődnek körbe-körbe, mert az emberek a nagy részüket nem is ismerik. Továbbá az sem elhanyagolható, hogy vannak olyan magyar nóták, amelyek igenis különlegesen szép és igényes dallamúak, értékes szöveggel.[http://www.magyarnota.com/blog/A_magyar_nota.html]