„Manfréd szicíliai király” változatai közötti eltérés

| előd =[[KonradinIII. Konrád jeruzsálemi király|II. Konrád]]

[[II. Frigyes német-római császár|II. Frigyes]] [[Nyugati császárok listája|német-római császárnak]] és [[Nápoly és Szicília uralkodói|szicíliai királynak]] [[Bianca Lancia buscai őrgrófnő|Bianca Lancia]] buscai őrgrófnővel folytatott házasságon kívüli kapcsolatából származó törvényesített fia. Apja elismerte törvényes fiának, és végrendeletében kinevezte a [[Szicíliai Királyság]] kormányzójává, amit bátyja, az új [[Nápoly és Szicília uralkodói|szicíliai király]] ([[1250]]), [[IV. Konrád német király|Konrád]] is elismert. Bátyja halála ([[1254]]) után annak fia, [[III. Konrád jeruzsálemi király|Konradin]] nevében gyakorolta tovább régensként a hatalmat, aki ekkor Németországban tartózkodott. Amikor [[1258]]-ban elterjedt az a hír, hogy unokaöccse meghalt, királlyá kiáltotta ki magát, és [[1258]]. [[augusztus 10]]-én [[Palermo|Palermóban]] királlyá koronázták. A hír ugyan hamisnak bizonyult, de Manfréd nem mondott le királyi címéről. A [[Stauf-ház|Hohenstaufen-házzal]] szembenálló pápák kiátkozták Manfrédet, de ennek ellenére is meg tudta hosszú ideig őrizni a hatalmát, és legidősebb lánya, [[Hohenstaufen Konstancia aragóniai királyné|Konstancia]] házasságával, amelyet az aragón trónörökössel, [[III. Péter aragóniai király|Péterrel]], [[II. Jakab aragóniai király]]nak és [[Árpád-házi Jolán aragóniai királyné|Árpád-házi Jolán]] magyar királyi hercegnőnek, [[II. András magyar király]] lányának a fiával kötött [[1262]]-ben, sikerült nemzetközileg is elismertetni a királyságát. [[IV. Kelemen pápa]] azonban [[VIII. Lajos francia király]] fiának és [[IX. Lajos francia király|IX. (Szent) Lajos]] öccsének, [[I. Károly szicíliai király|Károlynak]], [[Anjou grófjainak listája|Anjou grófjának]] juttatta a királyságot, és ő a [[Beneventói csata|beneventói csatában]] [[1266]]. [[február 26]]-án legyőzte Manfrédot, aki a csatában életét vesztette. Manfréd családját, feleségét, kiskorú gyermekeit a győztes fogságba vetette, fiait megvakíttatta, akik halálukig nápolyi fogságban maradtak, míg lányai később visszanyerhették a szabadságukat. Legidősebb lánya, Konstancia ekkor már aragóniai királynéként távol élt apjától, de családja veszte mély nyomot hagyott a lelkében, és csak az alkalomra várt, hogy visszavágjon az Anjouknak.

{{s-bef|before='''[[III. Konrád jeruzsálemi király |II. Konrád]]'''}}