„III. Konrád jeruzsálemi király” változatai közötti eltérés

'''Konradin''' vagy '''Ifjabb Konrád''' (olaszul ''Corradino''), ([[1252]]. [[március 25.]]<ref name=pallas>

 

[[IV. Konrád német király]] és [[Bajor Erzsébet német királyné|Bajor Erzsébet]] fiaként született<ref name=pallas/>. Amikor nagybátyja, [[I. Manfréd szicíliai király|Manfréd]] [[1266]]. [[február 26.]]-án a beneventi ütközetben elesett, az olaszországi [[ghibellinek]] felszólították, hogy álljon élökre<ref name=pallas/>, s Konradin [[1267]]. [[ősz]]én nagybátyja Lajos herceg, mostoha atyja Menyhért, tiroli gróf és fiatal barátja Badeni Frigyes kiséretében<ref name=pallas/> átkelt az Alpokon és előrenyomult Rómáig<ref name=pallas/>, hol rendkivüli fénnyel fogadták<ref name=pallas/>. [[1268]]. [[augusztus 11.]]-én Konradin 10,000 főre menő seregével Rómából [[Luceria]] felmentésére indult<ref name=pallas/>, miközben [[I. Károly szicíliai király|Anjou Károllyal]] Scurcola és Tagliacozzo között ([[1268]]. [[augusztus 23.]]) csatára került a sor<ref name=pallas/>. Kezdetben a németeknek kedvezett a szerencse, sőt a franciák már futásnak indultak, de Anjou Károlynak csele s hirtelen támadása a győzelmet kezükből kicsikarta<ref name=pallas/>. Konradin és barátja Frigyes Rómába, majd Astura várába siettek<ref name=pallas/>, hogy onnan hajón Sziciliába meneküljenek<ref name=pallas/>, de Frangipani János árulása az utolsó percben, midőn már hajóra akartak szállani, a menekülőket Anjou Károly kezébe juttatta<ref name=pallas/>. A foglyokat [[Nápoly]]ba vitték, ahol a törvényszék őket ugyan felmentette<ref name=pallas/>, de Anjou Károly halálra itélte őket s igy Konradin 12 társával együtt [[1268]]. [[október 29.]]-én Nápoly piacán lefejeztetett<ref name=pallas/>. Konradint és barátját Nápolyban a Mária del Carmine-templomban temették el<ref name=pallas/>; hamvaik fölé Miksa bajor trónörökös [[1847]]-ben márványsíremléket állíttatott<ref name=pallas/>.