„Mongol hódítás Kelet-Ázsiában” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Csin-dinasztia –> Csin-dinasztia (221–206) |
linkek |
||
6. sor:
Bár a nyugati világgal [[Kína|Kíná]]nak évezredekig nem volt közvetlen kapcsolata, a Középső Birodalom soha nem volt tökéletesen elzárva a külvilágtól. A kínaiakat már történelmük kezdetén „barbár” – vagyis nem letelepedett földművelő – népek vették körül, akikkel folyamatosan élénk kapcsolatban álltak. E kapcsolat nem merült ki a barbárok állandó támadásaiban: Kína kereskedett is velük, s számos fontos – elsősorban haditechnikai újítást – tőlük vett át.
A földművelő kínaiak és a
Kína tehát állandó kapcsolatban állt az északi határain élő nomádokkal, amely kapcsolat hol békés, hol háborús formát öltött. A Kínától északra fekvő területeken az évezredek folyamán sorra alakultak és buktak el a nomád birodalmak, s Kína történelmét végigkísérik azok a diplomáciai és katonai próbálkozások, amelyekkel igyekezett határait biztosítani e birodalmak támadásaitól. Már az első császári dinasztia, a [[Csin-dinasztia (221–206)|Qin]] is (Kr. e. 221-206) védekezésre kényszerült a [[
=== Krisztus után ===
A
Megjegyzendő, hogy Kínát csaknem ugyanazokban az évszázadokban árasztották el a különféle barbár törzsek, mint [[Eurázsia]] nyugati felén a [[Római Birodalom|Római Birodalm]]at. Az egybeesés okát nem ismerjük. Mindenesetre az biztos: a [[Nyugatrómai Birodalom]] összeomlott a csapások alatt, a Kínai Birodalom azonban túlélte ezt az időszakot.
Észak-Kínát 317-től [[581]]-ig barbár eredetű dinasztiák uralták, délen azonban olyan kínai uralkodóházak uralkodtak, akik magukat a kínai kultúra letéteményeseinek tartották. 581-ben északon egy államcsínnyel a [[Szuj-dinasztia|Sui-ház]] került a trónra (581-618), amely 589-ben egyesítette egész Kínát. Ezzel Kínának sikerült évszázadokra biztosítania határait a barbárokkal szemben, sőt a [[Tang-dinasztia]] alatt (618-907) sikeres terjeszkedésbe kezdett minden irányban. Bár a [[türkök|türk]] birodalom, a tibetiek és az ujgurok sok gondot okoztak, kínai területet tartósan meghódítani nem tudtak.
== Kína a mongol hódítás előestéjén ==
A Tang-ház összeomlása után Kína néhány évtizedre (907-960) apró államocskákra szakadt. Ebben az időszakban a barbárok újra megvetették a lábukat a kínai területeken: a dél-mandzsúriai [[kitajok|kitaj]] törzs az egyik kínai államocskától katonai segítségéért fejében tizenhat járást kapott a mai [[Peking]] környékén. E területen a kitajok kínai mintára dinasztiát alapítottak, amelynek a [[Liao-dinasztia|Liao]] nevet adták (947-1125). A kitajok mongol nyelvet beszéltek , s később nagy segítséget nyújtottak [[Dzsingisz kán]] mongoljainak Kína meghódításában és kormányzásában. Jelentőségüket jelzi, hogy több nyelven (elsősorban a perzsa, a nyugati török és a keleti szláv nyelvekben) a kínaiakat – tévesen – kitajnak nevezik (vö. kitajszkij, Cathay stb.).
[[960]]-ban megalakult a [[Song-dinasztia]] (960-1279), az az uralkodóház, amelyet majd a mongolok fognak megdönteni. Bár ez a dinasztia sosem látott gazdagságot hozott Kínának, katonailag gyenge volt. A tizenhat járást sosem tudta visszaszerezni a kitaj Liao államtól a tizenhat járást, sőt a birodalom északnyugati sarkában egy másik „barbár” törzs, a tibetiekkel rokon tangut is államot alapított [[Nyugati Xia-dinasztia|Nyugati Xia]] (Xi Xia) néven (1038-1227).
|