„Norvég nyelv” változatai közötti eltérés

Az 1850-es években [[Ivar Aasen]] [[költészet|költő]] és [[nyelvészet|nyelvész]] megteremtette a [[landsmål]]t, azaz „az ország nyelvét”, melyet 1929 óta [[nynorsk]]-nak neveznek. A cél az volt, hogy a nép "visszakapja" a norvég írásbeliséget. Mivel az új írásbeli nyelv a társadalom felső rétegeinek dán írásbeliségével szemben jött létre, a nynorsk lassanként a [[demokrácia|demokratikus]] mozgalmak egyik jelképévé vált. 1885 óta a landsmål/nynorsk nyelv hivatalosan elismert írásbeli nyelv. Az új nyelv alapja nem egy dialektus volt (mint a [[német nyelv|német]] esetén a [[Lutherstadt Wittenberg|Wittenberg]] körüli nyelvjárás, vagy az [[olasz nyelv|olasz]] esetén a [[Firenze]] környéki nyelvjárás), hanem egy nyelvész által mesterségesen megalkotott logikus rendszer, melyet Aasen az összes norvég dialektus "keverékéből" gyúrt össze. A 20. század folyamán a nynorsk nyelvet számtalanszor megreformálták, és egyre közelebb került az ország keleti részén beszélt Bokmål nyelvjáráshoz.

 

 

[[Knud Knudsen]] [[gimnázium]]i tanár szintén egy nyelvi reform kezdeményezője volt. Nevéhez köthető az 1862-es [[helyesírás]]i reform, melyet a [[parlament]] nagyobb részben jóváhagyott, és mely a ''riksmål'' (a "birodalmi nyelv") alapja lett. A rendszert 1929-ben a ''bokmål'' (kb. ~''írott nyelv'') névre keresztelték.