„Louisa Adams” változatai közötti eltérés

1794-ben John Q. Adams nagykövet urat - mert ekkor még "csak" nagykövet volt-, hivatalos ügyek miatt Hollandiából, Londonba helyezték át. Itt tartózkodása alatt ő is hivatalos volt, a Londonban élő amerikai családok összejövetelére, amelyet a Johnson család csodálatos otthonában tartottak. A rá jellemző merev magatartással viselkedett és nem kimondottakimondottan élvezte a társasági eseményt, mégisaz ifjú Louisa mégis nagy hatásthatással tettvolt rá. Az est után többször meglátogatta a családot és verseket írt az alig 20 éves Louisának. A hölgy eleinte nem lelkesedett új hódolója iránt, nem sejtette, hogy későbbi férjével áll szemben, azt meg végképp nem, hogymajdani házasságuk majd félévszázadon át fog tartani. Végül Louisa igent mondott, de a házasságkötés még váratott magára , ebben nagy szerepet játszott a férfi anyja, aki egész életében nagy befolyástbefolyással gyakoroltvolt fiára. Véleménye szerint, az ifjú menyasszony hosszú angliai tartózkodása alatt, teljesen "elbrittesedett". HónapokraA férfi hónapokra magára hagyta az ifjú lányt, volt, hogy hetekig nem hallatott magáról, majd egy hideg, távolságtartó levelet küldött Louisának. Ezen idő alatt John Q. Adams adott egy kis ízelítőt leendő nejének, mennyire "jártas" az érzelmek világában.

1794. július 26-án kelt egybe az ifjú pár, melyet egya romantikus nászút helyett, egy diplomáciai körút követett. John Quincy Adams, gyerekkori sérelmekből, elfojtott érzelmekből, elkötelezettségbőlmély elkötelezettségéből adódóan nem igazán volt érzelmes, szerető ember, a nőket nem tartotta sokra. Gyerekkori szerelmének beteljesedését anyja, Abigail, akadályozta meg. A korra az uralkodó férfitársadalom nyomta rá bélyegét, melyben a nőknek legfontosabb teendője a háztartás vezetése, de elsősorban a gyermekáldás és az utódok felnevelése volt. Egy fiatal asszonyt, senki nem világosított fel arról, mi várja mármajd a nászéjszakán, ez ugyanis tabu volt. Louisa házas éveinek korai szakaszában, Thomas , férje öccse volt a támasza.

Louisának hamar ki kellett ábrándulnia. Nemsokkal az esküvő után A Johnson család üzlete tönkrement, a család megélhetése Johntól függött, melynek ő gyakran hangot is adott. Pár hónappal a nász után ezt mondta : "hitvesem nagyrabecsülését elvesztettem". Helyesebben így hangzanahangzik: Hitvesem hozományát elvesztettem...

A feleség, férjének feltétlen engedelmességgel tartozott. Louisa C. Adams azonban, kezdeti félénkségét követően, hamar a sarkára állt. Férje nélkül is boldogult, egyedül is képes volt új dolgokat és új embereket megismerni. Egyre gyakrabban hozta hitvese tudtára, hogy nem tartozik feltétlen engedelmességgel neki - és valójában egyre többször, sikerrel harcolta ki igazát férjével szemben.

Louisa a kor többi férjezett asszonyához hasonlóan, folyamatosan az állandó terhesség állapotában szenvedett. Házasságuk idején 12-szer esett teherbe. Számtalanszor elvetélt, mely mind fizikailag, mind pszichikailag megviselte az asszonyt. Összesen három gyermekük élte meg a felnőttkort: '''John''', '''George''' és '''Charles Francis'''. [[1809]]-től az Adams házaspár Oroszországba költözött. A két idősebb gyermeket, Amerikában hagyták, de a legkisebb fiút magukkal vitték az akkoriakkor, amerikai viszonylatban, "világ végének" számítottszámító Oroszországba. Az elkeseredett asszony, akit minden egyeztetés és megkérdezés nélkül férje orosz földre "cipelt", csak fiatal férfi korukban látta viszont idősebb fiait. John fiatalon az ivásba halt bele, míg a másik fiú George öngyilkos lett.

Oroszországban nagyon magányosan, elszigetelten érezte magát, s a sorozatos vetélések semis segítettekcsak kedélyállapotángyötörték. Louisa lelkébe csak az hozott csekély világosságot, hogy férjével komoly sikereket értek el a cári udvar társasági életében. [[I. Sándor orosz cár|I. Sándor]] cár nagyon kedvelte a művelt amerikait, és az ő félénk, de szeretetreméltó és csodaszép feleségét. A házaspár tanúja lehetett, az apró korzikai felemelkedésének, Oroszország elleni inváziójának majd bukásának is. Louisa [[1814]]-ben, 8 éves fiával és két szolgával hintón tette meg a 3000 km-es utat [[Szentpétervár]]ról Franciaországba, amely - ha számításba vesszük a háború utáni körülményeket - nem kis bátorságra utalvall.

[[1817]]-ben visszatértek Amerikába és férje külügyminiszter lett [[James Monroe]] elnök kabinetjében. Louisa ezentúl tökéletes háziasszonnyáháziasszonnyként csiszolódottviselkedett és férje is kezdte mindinkább figyelembe venni, törődni vele, sőt időnként még a tanácsát is kikérte! Az 1824-es választásokat követően az Amerikai Egyesült Államok elnöke John Quincy Adams lett. Kevés olyan First Lady volt, aki annyira unatkozott volna a Fehér Házban, mint ő. Márpedig Louisa Catherine Adams unatkozott. Férje sikertelen elnöki pályafutása rányomta bélyegét Louisa közérzetére. Depresszióba esett, melyen betegsége csak tovább rontott. Gyógyíthatatlan [[orbánc]]ban szenvedett, mely a betegség akkut szakaszában teljesen elcsúfította. Két kiútja volt boldogtalanságából, az egyik a csokoládé evés , ( meglepő módon nem hízott tőle, pedig döbbenetes mennyiség tudott belőle fogyasztani ) a másik az írás volt. Ekkor írta meg önéletrajzát, a ''Record of a Life, or My story'', de több verset és egy színdarabot is írt.

A kezdeti ellentétek, a tragédiák, a sikertelen elnöki poszt betöltése után a házaspár egyre közelebb került egymáshoz. Idős korukra valószínűleg összecsiszolódtak, sokkal jobban megértették egymást, mint korábban bármikor. John Adams fellépett a rabszolgaság ellen, melyben Louisa aktívan támogatta. 4 évvel férje halála után, 1854. május 15-én követtehunyt férjét a sírbael "Amerika legtökéletesebb asszonya."- írja róla Louisa egyik fogadásának látogatója