„Cserei Mihály (író, 1667–1756)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
10. sor:
[[Fájl:Nagyajtai reformatus templom.JPG|bélyegkép|jobbra|230px|A [[nagyajta]]i [[Kálvinizmus|református]] templom]]
Főműve Históriája, amelyet 1709 és 12 között írt [[Brassó]]ban. A korábbi évekről szóló, jóval hosszabb rész nagyjából kronologikusan haladó emlékirat, bár az időrend többször felborul benne. (Az eredeti szöveg nincsen évek szerint fejezetekre osztva.) Az utolsó évekről Cserei naplószerűen számol be. Az egyes éveken belül felváltva ír a világpolitikáról (főként a háborúkról), a magyarországi, az erdélyi eseményekről, intrikákról, saját életéről és a különböző természeti katasztrófákról. A külföldi események leírásánál újságokra támaszkodik és sok legendának is hitelt ad. A [[Wesselényi-összeesküvés]]ről írván beiktatja [[Zrínyi Péter]] fiktív kegyelmi kérvényét [[I. Lipót magyar király|I. Lipóthoz]]. A fordulópontokat regényesen, gyakran párbeszédekkel színesítve jeleníti meg akkor is, ha nyilvánvaló, hogy az előadottak történeti hitele csekély. Főként ezen epizódokban mutatkozik meg szépírói tehetsége. Néhány [[barokk]] körmondatát leszámítva stílusa ma is élő.
Művének szereplőihez többnyire elemzően viszonyul. Kivétel [[Teleki Mihály]] és a [[jezsuiták]], akiket gátlástalan cselszövőkként ábrázol, valamint [[Béldi Pál]] és [[Johann Friedrich Ambrosius von Veterani|Veterani]], akikkel feltétel nélkül szimpatizál. Gyakran hangot ad politikai elfogultságainak is, de ellen- és rokonszenve sohasem korlátlan. Hazájának [[Erdély]]t tartja és több ízben óva inti olvasóit a magyarországi urakkal való szövetségtől. Ugyanakkor az erdélyi rendekkel szemben is kritikus, akik érvelése szerint például maguk szegték meg a [[Diploma Leopoldinum]]ot. Több passzusa pedig nyilvánvalóan szolidáris a magyarországiak iránt. A [[kurucok]]at sokat gyalázza (részben személyes okokból, ugyanis kifosztották birtokait), de nem híve fenntartások nélkül a [[Habsburg-ház|Habsburg]]-szövetségnek sem, és az Erdélybe beszállásolt császári katonaság okozta veszteségekről is fájó szívvel ír. Bár a [[Oszmán Birodalom|török]] orientációt már nem tartja időszerűnek, de hazája aranykorának a Török Birodalomtól való függés időszakát tartja, amelyet az erdélyiek nem becsültek meg kellőképpen. Hasonló viszonylagos függetlenséget remél Erdélynek a Habsburgok oldalán, és alkalmas kompromisszumnak tartja a Diploma Leopoldinumban biztosított jogokat. Elméletben egyetért a magyar nemesség törekvésével is a nagyobb politikai önállóságért, és a [[Rákóczi-szabadságharc|kuruc mozgalmat]] is részben azért kritizálja, mert reménytelennek ítéli.
A mű hallatlan népszerűségre tett szert, kézirata [[Benkő József]] közlése szerint három-négyszáz példányban keringhetett közkézen a 18. század második felében. Először [[Kazinczy Gábor (politikus)|Kazinczy Gábor]] adta közre a [[Magyar Tudományos Akadémia]] homoródszentmártoni Gedó Józseftől származó példánya alapján 1852-ben. Gazdag jegyzetanyaggal ellátott 1983-as kiadását [[Bánkúti Imre]] gondozta.
===Nyomtatásban megjelent fő művei===
*''Nagyajtai Cserei Mihály Historiája.'' A szerző eredeti kéziratából [[Kazinczy Gábor (politikus)|Kazinczy Gábor]] által. Pest, 1852. (Ujabb Nemzeti Könyvtár I.) Modern kiadása: ''Cserei Mihály: Erdély históriája. [1661–1711.]'' S. a. r., a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Bánkúti Imre. Budapest, 1983. (Bibliotheca Historica.)
*Pótlék-megjegyzései Altorjai b. [[Apor Péter (történetíró)|Apor Péter]] ''Metamorphosis''ához. Közli [[Kazinczy Gábor (politikus)|Kazinczy Gábor]]. Pest, 1863. (Monumenta Hungariae Historica, II. oszt. 11. köt. a nevezett munka végén.)
21 ⟶ 25 sor:
*Latin önéletrajza, mely tulajdonképen folyamodvány (midőn ugyanis a csíki főkirálybiró egyik jószágától Alsó-Köhertől megfosztá, folyamodványban leirta szolgálatait; korjellemzés tekintetében becses mű, mert a kurucvilág okozta szenvedései s veszteségei elbeszlését tartalmazza. Kemény József gróf magáról az eredetiről vett másoaltot, mely megvan az ő Collectio scriptorum XXII. kötetében az erdélyi múzeumban.)
*Projectum de reformatione abusuum Transilvanorum, mely még életében el volt terjedve.
*Családi naplója 1733–48-ig (4-rét 235. lap) a [[Mikó Imre (politikus)|Mikó Imre]] gróf hagyatékából az erdélyi múzeumba került; ebből a Fővárosi Lapokban 1876. 257. sz. közölte Felméri a gyermekei tanulságára irt Regulákat (Parainesisét.)
| |||