„II. Károly nápolyi király” változatai közötti eltérés

[[1282]] [[húsvét]]ján az ún. [[szicíliai vecsernye]] során Szicília lakosai lemészárolták a szigeten tartózkodó francia katonákat és I. Károly tisztviselőit. A szigetet [[III. Péter aragóniai király]] szállta meg. Az ellene indított nápolyi flottát II. Károly irányította, de az 1284. június 5-én a nápolyi öbölben vívott csata során vereséget szenvedett [[Ruggiero di Lauria]] admirálistól és Károly fogságba esett.

[[1288]]-ban [[I. Eduárd angol király]] közbenjárására III. Péter és II. Károly békét kötött és Károlyt szabadon engedték azzal a feltétellel, hogy megelégszik a nápolyi királysággal. Szicília a béke értelmében az aragónaragóniai uralkodó befolyása alá került, illetve Károlynak rá kellett beszélni unokaöccsét, [[Valois Károly]]t, hogy 20 000 ezüst fejében mondjon le az aragónaragóniai királyi címről – ezt [[IV. Márton pápa]] adta Valois Károlynak, mivel így akarta megbüntetni III. Péter aragóniai királyt Szicília megszállása miatt.

Károly szabadon engedése után három fia és mintegy 60 provanceprovence-i nemes továbbra is az aragóniai király túsza maradt, értük Károly 30000 ezüstmárkát ígért kifizetni, vagy pedig önként visszatért volna a fogságba, ha három éven belül ezt nem tudja teljesíteni. Szabadon engedése után azonban [[Rieti]]-be sietett, ahol [[IV. Miklós pápa]] felmentette minden esküje alól, [[1289]]-ben Szicília királyává koronázta és kiátkozta ellenségét, [[III. Alfonz aragóniai király]]t. Ezzel egyidőben [[Valois Károly]] előkészületeket tett az aragóniai királyság elleni hadjáratra a kasztíliai királysággal szövetségben. Alfonz ekkor beleegyezett a [[taragoni béke]] aláírásába, ígéretet tett a Jakab öccsének küldött támogatás visszahívására, lemondott Szicíliáról és hűbért fizetett a pápának. Azonban a békeszerződés életbe lépése előtt Alfonz meghalt, az aragóniai trónt öccse, Jakab foglalta el és a szicíliai trónt öccsére, [[II. Frigyes szicíliai király|Frigyesre]] hagyta.