„Cserei Mihály (író, 1667–1756)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
Főműve Históriája, amelyet 1709 és 12 között írt [[Brassó]]ban. A korábbi évekről szóló, jóval hosszabb rész nagyjából kronologikusan haladó emlékirat, bár az időrend többször felborul benne. (Az eredeti szöveg nincsen évek szerint fejezetekre osztva.) Az utolsó évekről Cserei naplószerűen számol be. Az egyes éveken belül felváltva ír a világpolitikáról (főként a háborúkról), a magyarországi, az erdélyi eseményekről, intrikákról, saját életéről és a különböző természeti katasztrófákról. A külföldi események leírásánál újságokra támaszkodik és sok legendának is hitelt ad. A [[Wesselényi-összeesküvés]]ről írván beiktatja [[Zrínyi Péter]] fiktív kegyelmi kérvényét [[I. Lipót magyar király|I. Lipóthoz]]. A fordulópontokat regényesen, gyakran párbeszédekkel színesítve jeleníti meg akkor is, ha nyilvánvaló, hogy az előadottak történeti hitele csekély. Főként ezen epizódokban mutatkozik meg szépírói tehetsége. Néhány [[barokk]] körmondatát leszámítva stílusa ma is élő.
Művének szereplőihez többnyire elemzően viszonyul. Kivétel [[Teleki Mihály]] és a [[jezsuiták]], akiket gátlástalan cselszövőkként ábrázol, valamint [[Béldi Pál]] és [[Johann Friedrich Ambrosius von Veterani|Veterani]], akikkel feltétel nélkül szimpatizál. Gyakran hangot ad politikai elfogultságainak is, de ellen- és rokonszenve sohasem korlátlan. Hazájának [[Erdély]]t tartja és több ízben óva inti olvasóit a magyarországi urakkal való szövetségtől. Ugyanakkor az erdélyi rendekkel szemben is kritikus, akik érvelése szerint például maguk szegték meg a [[Diploma Leopoldinum]]ot. Több passzusa pedig nyilvánvalóan szolidáris a magyarországiak iránt. A [[kurucok]]at sokat gyalázza (részben személyes okokból, ugyanis kifosztották birtokait), de nem híve fenntartások nélkül a [[Habsburg-ház|Habsburg]]-szövetségnek sem, és keserűen ír az Erdélybe beszállásolt császári katonaság okozta veszteségekről. Bár a [[Oszmán Birodalom|török]] orientációt már nem tartja időszerűnek, de hazája aranykorának a Török Birodalomtól való függés időszakát tartja, amelyet az erdélyiek szerinte nem becsültek meg kellőképpen. Hasonló viszonylagos függetlenséget remél Erdélynek a Habsburgok oldalán, és alkalmas kompromisszumnak
A mű hallatlan népszerűségre tett szert, kézirata a 18. század második felében, [[Benkő József]] közlése szerint három-négyszáz példányban keringhetett közkézen. Először [[Kazinczy Gábor (politikus)|Kazinczy Gábor]] adta közre a [[Magyar Tudományos Akadémia]] homoródszentmártoni Gedó Józseftől származó példánya alapján, 1852-ben. Gazdag jegyzetanyaggal ellátott 1983-as kiadását [[Bánkúti Imre]] gondozta.
| |||